Az ártatlan – A grófnő árnyékában

Báthory Erzsébet életéről olvasni mindig izgalmas. Történelmünk azon szegletébe kalauz el minket, amely rejtélyekkel, különböző legendákkal  teli. Báthory Erzsébet személyisége nagyon megosztó. Mai napig vitatják, vajon tényleg olyan kegyetlen volt –e, mint ahogy azt sokan állítják. Korábban olvastam már róla pár dokumentumregényt, ami leginkább a száraz tényeken alapult és célja szimplán az ismeret bővítése volt. Láttam róla szóló filmet, amely természetesen a látványra ment, azt emelte ki. Aztán kezembe került R. Kelényi Angelika könyve, Az ártatlan. 

1609 októberében Fabricius Flóra, egy pozsonyi orvos lánya Báthori Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza? Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.

Kíváncsi voltam a szerző miért pont ezt az időszakot, miért pont az ő személyét választotta egyik elemének a regényében.

“Azért őt, mert rengeteget olvastam róla korábban és nem hiszek az elterjesztett ostoba és főképpen képtelen vádakban. Egy csomó vád nem áll meg, a mai orvostudomány szerint sem. Például lehetetlen emberi vérben fürödni, mert sokkal gyorsabban alvad, minthogy bárki lubickolhasson benne. Azon kívül egy cseppet sem véletlen, hogy a grófnőnek nem volt tisztességes tárgyalása, a megkínzott tanúk vallomásai alapján ítélték el. Thurzó nádornak igen komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy eltávolítsa az útból. Hiszem, hogy koncepciós vádak alapján, alapvetően “ártatlanul” ítélték el, hogy megkaparinthassák a birtokait. Ez persze feltételezés részemről, de egyetlen közvetlen bizonyíték sem támasztja alá, hogy halomra gyilkolta a lányokat, és azt sem, hogy kínozta a szolgálóit a saját szépsége megtartása érdekében. Pláne , hogy nem is volt világszép. Elég megnézni a festményeket, amik róla készültek. Elegáns volt, divatos, de nem volt gyönyörű.”

Abban egészen biztos voltam, hogy a könyv olvasmányos, érdekes, érdekfeszítő és izgalmas lesz egyben. Biztos voltam abban is, a történelmi vonal mellett megtalálható lesz benne minden olyan kötelező elem, ami egy regényt mozgalmassá, letehetetlenné tesz. Gondolok itt a hazugság, ármány, lelki vívódás és némi érzékiségre. A főszereplő karakter, valamint a nagyobb szerepet kapó mellékkarakterek szimpatikusak voltak. Volt egy-kettő akit jobban megismertem volna, de talán majd a második kötetben erre is sor kerül. Tetszett az események fő vonala, hogy nem a kegyetlenség és az erőszak volt hangsúlyos, hanem a sok-sok rejtély kibontása. Mi történt, ki mit tett. Szépen lassan, ám annál határozottabban bontakozik ki minden a szemünk elött. Megvallom, egy kicsit bennem volt az érzés, a végére semmi meglepetés nem lesz. Előre kigondoltam egy végkifejletet. Aztán a háromnegyedénél körülbelül rájöttem, nem lehet kiszámítani előre a történteket.

“….az álom csalárd, kiforgat, megtéveszt, és egyéb boldog gondolatból is képes rémálmot kreálni. Ezért teljesen mindegy, mit gondolunk napközben, éjjel akár minden a visszájára is fordulhat.”

Ez a regény lehetett volna egy a tucatból, ami a megszokott sablonokra épül.  Lehetett volna egy naivságtól, szerelemtől, nőiességtől csöpögő történet. Szerencsére nem lett. A fent említett kötelező elemek mind normál, élvezetes határokon belül maradtak. Egy percig sem volt túlzás egyik részről sem. A történelmi háttér is pont élvezetes volt.

R. Kelényi Angelika elképesztően jól ír. Magabiztossága, lényegre törő, pontos mondatai által képes kialakítani az olvasóval egy erős köteléket, mely nem ereszti. Az Szulejmán és a magyar udvarhölgy kapcsán azt írtam, ha a szerző továbbra is ilyen felépítettségű regényeket fog letenni az asztalra, ha nem áll be a trendet írók sorába, akkor hosszútávon találkozhatunk vele a könyvesboltok polcain. Ez a regény ismételten megerősített benne.  Bízom benne továbbra is marad a színvonal, nem áll be az írónő a hamar kiégő, önmagát ismétlő írók sorába,

Kelényi Angelika: Az ártatlan – Álomgyár, 2017