Boris Vian: Venyigeszú és a plankton

vianBoris Vian francia költő, író, zenész. Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt műve az 1946-ban készült Tajtékos napok.

Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük. Életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.

 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt. (forrás:wikipedia)

covers 290216Venyigeszú és plankton. Ez a címe a szerző legelső regényének, amit még huszonhárom évesen írt. Ezzel kezdtem megismerni a stílusát, munkásságát. A főszereplő Antiochio és az Őrnagy, akik egy házibulin keresztül mutatják be, miként zajlik a jampecok bulija, tivornyája. Töménytelen alkohol és szex. Szerelem, viszály, tanácsok a nő szerzéshez. Ahogy sok esetben lenni szokott, itt is egy kimondott nő körül forog minden. Az Őrnagy beleszeret Óvadócba, és feleségül szeretné venni. De ahhoz, hogy sikerüljön, engedélyt kell kérni a lány egyetlen rokonától, a hivatalban dolgozó nagybácsitól. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Hogyan juthat el az öreghez? A bürokrácia útvesztője, igazságtalanság, küzdelem és sivárság.

Nem is tudom, mit mondhatnék. Per pillanat nem hiszem, hogy a közeljövőben újabb Vian könyvet fogok a kezembe venni. Teljesen össze vagyok zavarodva. Tele vagyok kettősséggel. Szórakoztam, és pislogtam, amikor nem tudtam eldönteni, mit akart a szerző. Olykor abszurd módon eltúlzott volt. De mégse tudom egyértelműen kijelenteni, hogy nem volt benne valami reális. Egy ritmusos regényfolyam, amihez nem csak hangulat szükséges, hanem az olvasás során ki kell zárni minden mást. Különleges világ, hangvétel. A négy részre tagolódó műből az első és az utolsó könnyed, a közepe pedig egy szürkébb, bonyolultabb világ. Ki kell próbálni, el kell olvasni és majd kiderül kinek hogyan jön be Boris Vian életműve.

Boris Vian: Venyigeszú és a plankton – Helikon Kiadó 2014.