Csak azért sem gyűlöllek titeket

2015. november 13. Párizsban merényletsorozatot követnek el az Iszlám Állam nevében.  A halottak száma 120 fő köré tehető. Ebből a legtöbbet, 89-et a Bataclan színházban öltek meg.  Köztük volt egy nő, Héléne Muyal-Leiris. Férje által kicsit kiemelkedett az áldozatok közül. Történetesen a férje „levelet írt” a támadást elkövető terroristáknak.

„Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket. 
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért. 
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.„

3469618 5Gyönyörű borító, erős történet, megható, ugyanakkor kemény szavak. Ha pár szóval kellene kifejeznem a Csak azért sem gyűlöllek titeket című könyvet, körülbelül ennyit mondanék. Illetve hozzátenném még azt is, kelleni fog pár papírzsebkendő. Igen, megint egy olyan könyvről van szó, amin férfi létemre összeszorult a torkom, könnybe lábadt a szemem és üvölteni tudtam volna. A férj nyílt és őszinte beszámolója letaglózott. Megfacsarta a szívemet. Pedig biztos vagyok benne, nem ez volt a célja. De a sorokban található értetlenség és fájdalom belém költözött abban a rövidke kis időben mire a kötet végére értem.

Sose tudhatjuk, mikor jön a törés, sose tudhatjuk. mikor lehetünk áldozatok. De az biztos, menni kell tovább, menni kell és erősnek kell lenni. Akkor is, mikor szívesen ott hagynánk mindent, és csak sírnánk összekuporodva a sarokban. Gyász, feldolgozás, hogyan tovább.

Két oknál fogva is fontos könyvről van szó. Egyrészről megmutatja, miként lehet túlélni és kezelni egy tragédiát. De a legfontosabb, megmutatja azt, a haragra nem reagálhatunk haraggal. A gyűlölet nem jó tanácsadó. A terror beférkőzött mindennapjainkba. A félelemre, félelmünkre alapozva növekszik. Ha rettegünk, ő csak egyre erősebb lesz. Ne adjuk meg neki amire szüksége van. Ez a könyv példát mutat ebben.

Számomra ez a könyv 2016 egyik kiemelt könyve lett. Nem fogom elfelejteni. Velem marad. A gondolataimban, hétköznapjaimban.

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket- Libri Kiadó, 2016