Csabai Márk: “A lényeg, hogy velem vagy rajtam, de nevessenek az olvasók”

Csabai Márkkal évek óta együtt dolgozom könyvein, egyéb projektjein. Közösen hoztuk létre a Jelen Vagyok Tehetséggondozó Egyesületet is. De mindezeket háttérbe tolva nagyon jó barátra leltem benne. Következő sorokban új könyvéről, a Hatlövetűről és a blogolásról kérdeztem.

11889646 1167273143288048 4601883687016447209 nEléggé zűrös és káosszal teli időszak volt életedben az elmúlt egy év. Hogy érzed, valamennyire helyreállt a „rend”?

Nagyon jól látod. Az elmúlt időszak nagy megpróbáltatás volt számomra. A kiadóváltás új embereket, lehetőségeket s kihívásokat hozott számomra. Ennek nagyon örülök, élvezem a kiadón belüli szabadságom. Izgalommal teliek a kilátások.

Mit tanultál az elmúlt időszak nehézségein? Milyen következtetéseket vontál le belőle?

Nem szabad hagyni, hogy az irányítás kivesszen a kezünkből. Ha hiszünk valamiben és hisznek bennünk, akkor cselekedetekre van szükség nem hegyi beszédekre. És az álmainkat, elért eredményeinket senki sem veheti el.

De zárjuk le a múltat. Megjelent a legújabb könyved, szám szerinte a hatodik. Milyenek az eddigi visszajelzések?

Boldogan mondhatom, eddig nagyon szuper, sőt. Túl szép, hogy igaz legyen. De hiszek a pozitív képnek, mint a tv reklámoknak.

Szerencsére a valóságban nem vagy ennyire szűkszavú, mint most. Ezt például a blogodon is észre lehet venni. Pedig kezdetben nem annyira érdekelt, de szükségesnek érezted. Ellenben most mintha élveznéd a dolgot, más témákban is leírhatod a gondolataidat. Jól látom? 

A kezdetek óta sokat változott a blogom. Bevallom, ismerkednem kellett ezzel a világgal. Elején nagyon frusztrált, hogy hányan fogjak olvasni, meg ilyenek. Aztán rájöttem nem ez számít, ez nem tartalomszolgáltatás, hanem egy személyes szócső. Itt elmondhatom amit látok, gondolok, érzek. Akit érdekel, olvassa, akit meg nem, az nem látogat el az oldalra. Sok estben a blogírásaim nem is kapcsolódnak az írói munkához, vagy csak nagyon szövevényesen. A másik meg az, hogy már nem kell hallgatnom. Nincs, aki elhallgattat. Csinálom, mikor jól esik, vagy impulzus ér. De még mindig mostohagyereknek érzem ezt a lábam…

legjobbmagyarkonyvA könyvedben és a blogodon is a pesti légkört igyekszed megjeleníteni. Sokszor nem éppen pozitív képet festesz. Nem gondolkoztál azon, elköltözöl valami „nyugisabb” helyre?

Azt gondolom, mindenki arról tud valós és hiteles képet ábrázolni, amit ismer. Hazudhatnék én is olyan helyekről, amiket maximum csak Google Maps-en láttam. Szeretek hiteles lenni, szeretném, ha egyszer ez lenne a védjegyem is. A pozitív képre meg csak azt tudom mondani, hogy semmi sem olyan szép és tökéletes, mint a facebookon. Aki nyitott szemmel jár, az látja  a valódi szépséget és a rosszat is , sőt, ennek a kettőnek azt a valami fura keverékét is, amit a bátrabbak életnek neveztek el, azok érzelmileg gazdag emberek lesznek.  A többiek meg csak bezabálják a mű maszlagot, mint a bébitápot. Mi lenne nyugisabb? Talán írjak én is New York-ról, ahol a lövöldözés olyan alap, mint nálunk egy kocsmai bunyó, és nemrégiben még arról szóltak a statisztikák, hogy ötpercenként  lőnek le egy rendőrt? Vagy írjak Párizsról, ahol mostani sajnálatos események is történtek, de ha csak a korábbi időszakot nézzük, a város életében olyan külső kerületei vannak, ami valóságos háborús övezet is lehetne akár? Mert hát ezek a nagynevű városok szépek… a főutcán… A sikátorokba már senki se merészkedjen be… Ezekkel szemben, Budapest egy EU-szabványos  játszótér.

Honnan jön ez a rengeteg szarkasztikus humor? Egy ideje ismerlek, de mindig meglepsz, honnan szedsz ennyi mondást, ami akár szállóigévé is válhatna.

Nem tudom, sokszor csak hallgatok. Aztán jön valami,  utána megindul az egész, mint amikor az utolsó adag kelkáposzta főzeléket  eszi meg az ember a sarki kifőzdében. Sosem tudom mi lesz egy mondatomból, csak fonom és fonom és fonom. Bevallom, néha még élvezem is, hogy saját határaimat feszegetem. A szállóigének tekintett mondatok sem tudományosan megtervezett elemek. Mikor ott tart egy szöveg, érzem, hogy több kell egy szimpla leírásnál. Mert ha csak leírnék,  akkor nem lennék benne én magam. Én így írok. A lényeg, hogy velem vagy rajtam, de nevessenek az olvasók, miközben rendkívüli izgalmakat élnek át a sorokban.

A hatlövetűben egy író kerül pácba a leírt története miatt. Te kerültél már kellemetlen helyzetbe valamelyik regényed kapcsán?

Voltak érdekes és éles helyzeteim bevallom. Sokszor félelmetes, hogy kik keresnek fel, hogy “ugyan má’ te fain gyerek vagy, karcold má’ le az én történetem”. Innen is sokat merítettem, szeretem a munka ezen részét, hiszen egy-egy beszélgetéssel olyan dolgokat tudhatok meg, amit senki más. Ezek nagy próbatevő, bizalmi feladatok. Eddig helytálltan. Továbbra is szeretnék. Volt, hogy valós fenyegetést kaptam egy könyvem részletérét. Sajnos nem tudta felfogni az “úriember”, hogy addig ki tudtuk volna szedni a kéziratból az ominózus rész (többször is rákérdeztem), de már polcokon van. Késő. Legközelebb előre gondolkozzon…

Milyen terveid vannak 2016-ra nézve?

2016-tal kapcsolatban nagyon bizakodó vagyok. Nagy erőkkel dolgozom az ügyön, hogy a csibész sorozat következő része elkészüljön, és életem első színdarabja is végre életre kellhessen a színpadon. A többi pedig maradjon az én titkom..