Carrie Fisher: A hercegnő naplója

A Star Wars kultusz immáron 40 éve töretlen. Valószínű még nagyon hosszú ideig az is marad. Egy ideje már tervezem megnézni a filmeket, hiszen teljes a lemaradásom. Ám előtte egy, a Star Wars-hoz erősen köthető könyvet ajánlok nektek. Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher  Beverly Hillsben született. Édesapja, Eddie Fisher énekes, édesanyja, Debbie Reynolds színésznő.  Első színészi szereplése az Irene című, 1973-as Broadway-darabban volt, amelyben a főszerepet anyja játszotta. Első filmes szereplése 1975-ben volt a Sampon című filmben. 1977-ben megkapta a Csillagok háborújából Leia Organa hercegnő szerepét. A film szerepek mellett könyvet is írt. 1987-ben jelent meg Képeslapok a szakadék széléről című regénye, ami szinte azonnal bestseller lett. A könyv nagyrészt személyes élményein alapul, olyanokon, mint például a drogfüggősége. A könyvből 1990-ben film is készült Képeslapok a szakadékból címmel. Számos kisebb nagyobb szerepet eljátszott, számos forgatókönyv elkészítésében segédkezett. A 2015-ben bemutatott Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő-ben is szerepet kapott, az idős Leia Organa tábornokot, az ellenállás vezetőjét alakította. A 2017-ben bemutatandó Csillagok háborúja VIII: Az utolsó Jedik-ben is állítólag szerepelni fog, miután a vele készült jeleneteket már mind felvették. 2016. december 23-án, egy Londonból Los Angelesbe tartó repülőgépen szívinfarktust kapott, és bár egy ott tartózkodó orvos újraélesztette, kritikus állapotban szállították kórházba. Egy ideig úgy tűnt, hogy stabilizálódik az állapota, de december 27-én elhunyt. (forrás:wikipedia)

A könyv három részre osztható

Az első részben egy fiatal, átlagosnak ható lány életébe nyerhetünk betekintés. Nem csak a film világába kalauzol el minket, hanem olvashatunk egy bizonyos szintű felnőtté válásról, nőiesség kiteljesedéséről, kételyekről. Milyen úgy felnőni, ha a szülök ismert emberek. A kamaszkori problémák, gondolatok, felnőtt fejjel való összefoglalása érdekes volt. Erőteljes volt az önkritika. Mennyire bizonytalan, önmarcangoló személyiség volt Carrie Fisher. Ebben a fejezetben nagyon sokat, – talán kicsivel többet is a kelleténél- olvashatunk Harrison Forddal való kapcsolatáról is.

A második részben a napló részleteket olvashatjuk. Kicsit érettebb, megfontoltabbak a sorok. A versek kifejezetten tetszettek. Viszont ahogy haladtam előre, úgy erősödött ismét a sok kétely, belső vívódás.

Végül pedig az első film után negyven évvel későbbi időszakba, napjainkba csöppenünk. Visszatekintés, múltidézés. Miként hatott rá Leia szerepe. Hogy lehet megtartani az ismertséget. Rajongók, fesztiválok, ismertség.

Nagyon olvasmányos, szórakoztató a stílusa. Annak ellenére, egy Star Wars filmet sem láttam, nagyon jó volt olvasni a könyvet. Megmondom őszintén nem erre számítottam. Döbbenetes volt szembesülni a színésznő érzéseivel. Azzal, hogy nem ismerték meg őt, nem őt szerették. Ő nem lehetett Carrie Fisher. Mindig Leia hercegnő marad.

“Kiderült, hogy mindez/ő számít nekem. Leia. Sajnos. Néha úgy érzem, szívesebben foglalnám el magamat… szinte bármi mással. De úgy alakult, hogy életem oroszlánrészét, tizenkilenc éves koromtól negyven éven át, azzal töltöttem, és időnként még most is azzal töltöm, hogy én vagyok Leia hercegnő. Róla szóló kérdéseket válaszolok meg; védem őt; elegem van abból, hogy összetévesztenek vele; hogy beárnyékol engem; hogy küszködöm azzal, hogy nehezteljek rá; magamba olvasztom őt; megtalálom magam; ő a társaságom; szeretem…”

“– Mit gondol, hogyan alakult volna az élete, ha nem lett volna intergalaktikus hercegnő?
Akkor én lennék.
Tudjátok, Carrie.
Egyszerűen: én.”

Sokan azt gondolhatják, ez a könyv kifejezetten a rajongóknak készült. Pedig egyáltalán nem így van. Kortól, nemtől függetlenül ajánlom bárkinek.

Libri Kiadó, 2017