Egy iráni nő harca az igazságért – Shirin Ebadi: Szabadnak születtem

Az eltelt években egyre nagyobb hangot kapnak azok a női szerzők, akik írásaikkal fel akarják hívni a figyelmet valamilyen társadalmi, világi problémára. Ez így is van rendjén. Teret kell engedni nekik, mert általuk talán elindulhat egy összefogás. Vagy legalább jobban odafigyelünk másokra. Korábban már ajánlottam könyveket a női elnyomásról. A mostani könyv szintén ebbe a körbe tartozik.  

Shirin Ebadi: Szabadnak születtem

Dr. Shirin Ebadi, iráni emberi jogi ügyvéd és aktivista érzelmileg felkavaró könyvében elmeséli, hogyan küzdött hosszú időn át az országon belüli reformokért. Miközben a szerző fáradhatatlanul harcolt Iránban a demokráciáért, a törvény előtti egyenlőségért és a szólásszabadságért, világszerte milliókat inspirált a munkájával. Saját hazájában életét pokollá tették az állandó megfigyelések, megfélemlítések és az erőszak. A Szabadnak születtem megrázó történeteken keresztül meséli el, hogyan kényszerítették az iráni hatóságok a szerzőt önkéntes száműzetésbe. Nővérét és lányát őrizetbe vették, férjét belekeverték egy kémkedési ügybe. Nobel-békedíját melyet első muszlim nőként kapott hatóságilag elkobozták, teheráni irodáját pedig lerohanták, majd bezáratták. Végül hamis adóügyi vádakkal távollétében minden vagyonától megfosztották. A könyv rávilágít a mai Irán hétköznapjaira, és Ebadi személyes, a hivatásáért és családjáért vívott küzdelmére. A Szabadnak születtem bizonyosságot ad arról, hogy töretlen kitartással és bátorsággal, soha nem múló hittel a legszélsőségesebb helyzetekben is célt érhetünk.

„Becsuktam a fülemet, amikor a forradalmárok, akik hatalmukba kerítették az igazságügyi rendszert, a jelenlétemben beszéltek arról, hogy a nők milyen megbízhatatlanok, döntésképtelenek, mennyire alkalmatlanok az igazságszolgáltatás feladatainak ellátására, ami most már a férfiak munkája lesz. Maradtam, amikor az iraki harci gépek több házat is porrá bombázták az utcánkban. Maradtam, amikor az új hatóságok kijelentették, hogy az iszlám állam erőszakos igazságtételt követel meg; hogy az iszlám megengedi, hogy fiatal nőket és férfiakat végezzenek ki háztetőkön, és darukról lógassák le őket a politikai nézetei miatt, azután a testüket tömegsírba hányják. Ahogyan nem hagytam el Iránt, nem hagytam el az iszlámot sem. Ha mind összecsomagolnánk a bőröndjeinket, és repülőre szállnánk, ugyan mi maradna az országunkból? Ha mint fejet hajtunk, és csöndben meglapulunk a házainkban, ha hagyjuk, hogy az iszlám hirdetői azt állítsák, hogy az iszlám megengedi az írók meggyilkolását és a tinédzserek kivégzését, akkor mi marad a hitünkből?”

Nagy jelentőséget vélek az ilyen és ehhez hasonló könyveknek. Fontos, mert sokan elképzelni se tudjuk, más országokban mit kell átélni embereknek. Főleg a nőknek. Elgondolkodtam, milyen szerencsés vagyok. Mennyivel könnyebb nekem a férfinem képviseletében. Bár, ha belegondolok, azért Iránban sehogy sem egyszerű. Félelemben élni nem lehet. Ebadi könyve nem egy szimpla olvasmány. Politika, életrajz, korkép egyben.

Libri Kiadó, 2017