Elfojtott sikoly – egy remek elsőkönyves indítás

A General Press Kiadó könyvei eddig eléggé háttérbe szorultak nálam. Megvallom őszintén, nem is tudom olvastam -e tőlük bármit is. Tervezni terveztem a Világsikerek sorozatból olvasni, mert a könyv kinézetileg tetszett, jókat hallottam róla, sőt még a betűtípusuk is kedvemre való volt. Csak választani nem tudtam, mit olvassak.

B1408867Aztán megjelent az Elfojtott sikoly című könyvük. Felkeltette figyelmemet, leteszteltem.

Ötágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.
Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna.
Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!
Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.
Elvégeztetett.
Ám a titkok sosem maradnak eltemetve.

Vannak olyan krimik, amik már az elejétől fogva feszültséget keltenek. Borzongatnak. Vannak olyanok, amelyek gondolkodásra sarkallnak, és szépen, finoman adagolják az információkat. Az Elfojtott sikoly ez utóbbi kategóriába tartozik.

Lépésről lépésre haladunk, apró részletek derülnek ki a titok kapcsán. A főszereplő Kim nyomozó remek, érdekes és izgalmas karakter. Olyan érzésem volt, mintha az olvasás során végig mellette meneteltem volna. Mintha megszólított volna, hogy figyelek? Szimpatikus volt nagyon. Nem pörögtünk túlságosan, de mégis nehéz volt kiszállni a sztoriból. Már csak azért is, mert a fejezetek rövidek, és simán elkap „a na még egyet, na még egy utolsót olvasok” érzés. Próbáltam ilyen-olyan elméleteket gyártani, de mire a végső konzekvenciákat vontam volna le, elbizonytalanodtam. Sose tudtam egyértelműen kijelenteni mi az igazság.

Aztán a végére jött a felismerés, ami ott volt előttem. De valahogy nem sejtettem volna ezt a végkifejletet. Majd mikor már mosolyogtam, hogy átvertek, még egy csavart kaptam. Nagy b…meg-ek kíséretében csuktam be a könyvet. Hihetetlen volt. Hogy tudtak ennyire átverni, megvezetni? Hogy nem vettem észre?

A könyv olyan, mint egy puzzle. Rengeteg apró darabból áll össze és szépen komótosan rakjuk össze a képet. Csupán annyi a különbség, nem tudjuk mit fogunk a végén látni, míg az utolsó darab a helyére nem kerül. Izgalmas, rémisztő és fordulatos krimi, ami az idei karácsony egyik slágere lehet.

Angela Marson: Elfojtott sikoly – General Press, 2015