Wass Albert könyvet még sose olvastam. Néha-néha eszembe jutott, majd egyszer valamit kiválasztok művei közül. De ennek már tényleg pár éve. Aztán egy számomra fontos ember – aki vette a bátorságot – könyvet ajándékozott nekem. Ráadásul éppen az említett szerzőtől. Nem volt mit tenni, el kellett olvasnom. Már csak azért is, mert kíváncsian várta a véleményemet.
Elvész a nyom
A történet fő cselekménye hat fiatal tábori kalandja. Elkötöttek egy csónakot, ami irányíthatatlanul kezdett sodródni egy szakadék felé. Ám a csónak egyszer csak megakadt, a fiatalokat kimentették. Az esetet szerencsének, csodának, isteni beavatkozásnak vélték. Vajon mi történt igazából? Miért kellett megállnia a csónaknak? A hat fiatalnak mi a célja az életben? Miután az alaptörténetet megismertük, ugrunk az időben és fejezetről fejezetre megismerjük a gyerekek életét. Pontosabban a felnőttkorukba nyerhetünk bepillantást. A hercegi sarj, a kispolgár, a szabados művész, a bankár, a politikus és a tudós. Egy fiatal pap egész hátralevő életet meghatározta az esemény, évek múlva elhatározza, újra összehozza a társaságot.
Egy könyv, több történet
Egy könyv, egy történet, mégis több volt annál. Azért is volt érdekes és különleges élmény számomra az olvasás, mert nem egy sima történetet kaptam, hanem minden fejezet felért egy külön kis élettel, történettel. Minden szereplő a maga módján különleges volt. El tudtam merülni az életükbe. Amikor pedig már úgy éreztem pont eleget olvastam, jött a következő fejezet, következő szereplő, más helyszín, más élmény. Sokszor eszembe jutott a saját fiatalságom, és azok az emberek, akikkel volt valamilyen kiemelkedő közös élményem. Eltelt öt, tíz, vagy akár húsznál is több év. Mi lett velük?
A közös múlt mellett több hasonlóság volt a fejezetekben, a szereplők életében. Annak ellenére is, hogy mindegyikük más neveltetésben részesült, más családból, társadalmi rangból származott, máshonnan jöttek. Közös volt bennük a félelem, a kilátástalanság, a megalkuvás. Sokszor kellett gyorsan nagy döntéseket hozniuk. Olyan váratlan döntéseket, amik alapjaiban határozták meg a hátralevő életüket. Ebből következik a regény egyik erőssége, az emberi sorsok, emberi viselkedés bemutatása. Szinte minden érzelmi állapot, mindenféle ember típus felbukkan. A meghunyászkodó, a bosszúálló, a hanyag, nem törődöm, vagy az, aki csak leéli az életét, arra gondolván, pusztán csak egy apró porszem. Az érzelmi hullámokon történő lavírozás az olvasóra is hatással tud lenni. Szörnyülködhetünk, bosszankodhatunk.
A másik erős szála a történetnek a történelmi időszak felidézése. Az adott korszakról nagyon részletes, változatos, éles képet fest a szerző.
Amúgy gyorsan haladtam előre az olvasásában, közben pedig folyamatosan azon gondolkodtam, vajon mi fog történni. Mi lesz a végkifejlet? Megvallom, néha kicsit türelmetlen is voltam az olvasás alkalmával. Volt olyan fejezet, amit már átléptem volna a vége felé, mert annyira kíváncsi voltam. De kifejezetten tetszett ez a „húzóerő”.
Hangulatos
Wass Albert írói stílusa nekem tetszett. Olykor talán túlságosan is részletes, hosszúak voltak leírásai. Mégis az egész történetnek, írásképének van egyfajta csengése, üteme. Visz magával, mi pedig jelen vagyunk. Ott állunk a szereplők mellett. Sokan próbálkoznak hangulatképek lefestésével. De csak nagyon keveseknek sikerül azt valóságosan, megfelelő határok közt kivitelezni. Az író megfelelő hangulatot, atmoszférát tud teremteni a soraival. Ha valaki most tervez először olvasni a szerzőtől, akkor ezt a regényt személy szerint bátran ajánlom. Bár sokan azt mondják, az Elvész a nyom kilóg a sorból. Nem az a tipikus Wass Albert könyv. Erről most még nem tudok nyilatkozni, de ha elolvastam tőle még legalább két könyvet, újra visszatérek a kérdéshez.
