Gondolatok Feldmár Andrástól

Évek óta figyelemmel kísérem Feldmár András munkásságát.Művei ott sorakoznak a polcomon. A HVG Könyvek pár éve megújította könyveinek megjelenését. Ma már számos új könyvet jelentettek meg tőle. Kedvcsinálóként az eddig megjelent kötetekből hoztam pár kedvenc gondolatot. Gondolatok Feldmár Andrástól.

Most vagy soha

„Azért hazudunk, mert azt tanítják nekünk, hogy a saját igazságunk nem elég jó.” 

„Szerintem senki se normális. Kívülről soha nem lehet tudni, miért csinál valaki valamit. Két ember csinálhatja pontosan ugyanazt, és lehet, hogy az egyik helyes, a másik meg nem. Az egyetlen irányadó az lehet, hogy az ember megkérdezi magától, hogy amit tesz, azt tényleg szeretetből csinálja-e, vagy félelemből. Amit az ember félelemből tesz, az hasztalan. Amit az ember szeretetből tesz, az hasznos.”

Életunalom, élettér, életkedv 

„Tehát szerintem hazaérni azt jelenti, hogy az ember talál egy társaságot, legalább egy másik embert, aki mellett szabadabbnak érzi magát, mint ha egyedül lenne. Az otthon ott van, ahol nem kell a szabadságommal fizetnem azért, hogy eltűrjenek.”

Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?

„– Hogyan lehet rávenni a gyereket, hogy rendet tartson, amikor ő igazi rumligyártó kisiparos? Szerintem az általános szabály így szól: ne kezdj el harcolni a gyerekeddel, ha nem az a célod, hogy te nyerd meg a csatát. Vagyis ne zsörtölődj a gyerekeddel! Ne kezdj bele a klasszikus, „már ezerszer megmondtam…” mondókába. Szerintem, ha már ezerszer megmondtad, akkor többször talán inkább nem kellene elismételni. Egyszerűen, mert teljesen és tökéletesen hatástalan. Sose mondj el semmit ezerszer egy gyereknek! Inkább ne mondj semmit, és leld örömödet benne úgy, ahogy van! Éppen ez a szeretet egyik legegyszerűbb meghatározása: örülni a másiknak úgy, ahogy ő van.”

Félelem, düh, agresszió és szex 

„Mi, akik szeretjük az életet, és mindent megtennénk azért, hogy megvédjük a gyerekeink, szeretteink életét, csupán életfüggők vagyunk. Abban a pillanatban, amikor fel tudnánk adni a függőségünket, szabadok lennénk. És máris belép a képbe a félelem.” 

„Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.”

Akarat és odaadás 

„Az ember azért érzi rosszul magát, mert rosszak a körülmények. Nem magadat kell megváltoztatni, hanem a körülményeidet.” 

„– Mit jelent a döntés?  
     – A döntés nagyon nehéz dolog, de nem pszichológiailag, hanem egzisztenciálisan. A lehetőségek birodalma végtelen. Bármelyik pillanatban több millió dolgot mondhatnék. De az aktualitás nemcsak véges, hanem egyenesen szinguláris. Egyszerre csak egy dolgot mondhatok. Nem megdöbbentő, nem vagy meglepve, hogy egyáltalán tudok beszélni? Minden szó helyett, amit kimondok, ezer más szót mondhatnék. Mégis kiválasztom, döntök, hogy mit mondok, és vállalom érte a felelősséget.”

A ​rettenetes, a csodálatos 

„Megesik, hogy amikor egy nagyon mély, egyedi érzésem van, akkor azzal is egyedül maradok. Azt csak én tudom, csak én élem át. A te élményedről soha senkinek nem lesz halvány gőze sem. Soha. Csak te tudod.” 

„A bátorság azt jelenti, hogy az igazat mondom, és azt cselekszem, ami a szívemben van, még akkor is, ha beledöglök.” 

„Nem szabad hátat fordítanunk a hatalomnak, mert akkor azoké lesz, akik nem akarnak jót nekünk.”

 Álom és valóság 

„Szerintem az ember soha nem tudja, mi minden lehetséges még. Minden pillanatban fel lehet ébredni abból az álomból vagy álomkorból, amiben éppen vagyunk. És óriási meglepetés érhet minket, mert onnan látjuk, hogy addig aludtunk.” 

„Meg lehet szabadulni az élet- és a halálfélelemtől is, ha az ember komolyan veszi a vágyát. A bátorság pedig azt jelenti: azt csinálom, amit akarok, akkor is ha, félek. El lehet dönteni, hogy a félelmet nem engedem be az elhatározásaimba, és ezt lehet gyakorolni.”

A lélek rugalmassága

„A víz jó példa arra, hogyan kellene létezni. Ha víz találkozik a gáttal, és nem tud tovább folyni, akkor nem lesz dühös, nem izgatja fel magát, nem megy fel a vérnyomása, hanem csak úgy nyalogatja azt, ami ellenáll neki. Belemegy minden kis repedésbe, és tapogatózik, hogy ott át lehet-e menni. Ha nem, akkor csak gyülemlik, és egyre magasabb lesz, miközben tanulmányozza gátat. Ha talál egy kis hézagot, akkor átmegy rajta, egy icipici résen is átszivárog, és tágítja, repeszti az anyagot. Végül is nincs olyan gát, amire a víz előbb-utóbb át ne tudna folyni. Tehát én a vizet ajánlom példaképnek.”