Az elmúlt időszakban számos olyan könyv köszönt vissza rám a könyvesbolt polcairól, melyek egy-egy kényes témát dolgoztak fel. Volt amelyiknek erős volt a marketingje, másiknak a borítója volt különleges. Igazán nehéz így könyvet választani. Egy ideje terveztem emlékezést olvasni, de nem találtam megfelelőt. Aztán megnéztem az Európa Könyvkiadó újdonságait, így esett a választásom Garrard Conley, Eltörölt fiú című kötetére.
Az autókereskedőből lett baptista lelkész fia, Garrard Conley tizenkilenc éves korában kénytelen volt egy, az egész életét megváltoztató döntést hozni a szülei előtt. Vagy beleegyezik, hogy részt vesz egy egyház által támogatott terápiás programban, amely „kigyógyítja” a homoszexualitásból, vagy pedig elveszíti mindenét, a családját, a barátait és az Istent, akihez eddig minden nap imádkozott.
A Love in Action intézményesített programja és a Biblia segítségével heteroszexuálisként, a bűnös késztetésektől megtisztulva és istenhitében erősebben kellett volna felemelkednie. Garrard azonban a borzalmas és brutális módszerek ellenére végül azt az erőt találta meg, amely a valódi énje felfedezéséhez, valamint a megbocsátáshoz és kitöréshez vezette.
A színkódokkal ellátott genogramunkról majd kiderül, hol csúsztak félre a dolgok. Ha elég messzire vissza tudjuk vezetni a családfánkat, megoldást talán akkor sem találunk saját szexuális bűneinkre; de legalább kiderül, a család melyik elszáradt, degenerált ága felelős értük.
A könyvet több oldalról lehet megközelíteni. Ott a családi élet, az apa-anya szerepe. Kollégiumi élmények, milyen hatással voltak rá. Fontos eleme a történetnek továbbá az emberi reakciók kiemelése. Elfogadás kontra elutasítás.
Nem könnyű olvasmány, sem a téma sem a kivitelezés tekintetében. A szereplőnknek nem csupán önmagával kell megküzdeni, hanem az egész környezetével. Mindezt úgy, hogy a felnőtté válás rögös útján is át kell esnie. Az olvasóknak pedig a sorokra kell odafigyelni. Bizony, néha talán túlságosan is elmélyült, filozofikus az író hangja.
Régen olvastam ennyire dühítő történetet. A bűntudatkeltés, a manipuláció elképesztő mértéket öltött a könyvben. Alapjáraton is az egyik legrosszabb emberi tulajdonságok közé sorolható, mindez a vallás vagy bármilyen hit mögé bújva sokkal rémisztőbb tud lenni. Sajnos mindig is voltak, lesznek olyan karizmatikusnak mondható emberek, akik játszva tudnak hatni másokra. Tömegeket irányítanak, felhasználva a tudatlanságot, gyűlöletkeltést. Ilyenkor elgondolom, vajon a könyvben leírt intézet valóban hitt abban, amit terjesztett, vagy csak szimpla üzlet volt?
A történet egy őszinte visszaemlékezés. Sebeket szerezhetünk, amik idővel behegednek. Ugyanakkor a nyoma állandóan ott marad, emlékeztetve arra, volt egy adott rossz időszak. De sikerült túlélni. A megbélyegzés rossz, maradandó károkat tud okozni. Egy kényes történet, téma, ami betekintést enged egy másik oldalra, megmutatva azt, bizony másnak lenni nem mindig jelenti az, valóban mások lennénk.
Egy gondolat a “Garrard Conley: Eltörölt fiú”
A hozzászólások lezárva.