A megosztó francia, Michel Houellebecq

A több kötetes írók esetén nagyon sokszor elhangzik az a megállapítás, kötetről kötetre csiszolódott a szerző stílusa, írásképe. Hogy ez mennyire igaz, vagy mennyire nem, a következő szerző esetében nem tudom megítélni. 

Michel Houellebecq. Tudtam, hogy francia és igen megosztó író. De nem terveztem olvasni tőle. Figyelmem a könyveire, még a Charlie Hebdo szerkesztőség elleni merénylet kapcsán irányult. Tudniillik, a merénylet napján jelent meg az új, sokak által iszlámellenes regénynek nevezett könyve, a Behódolás. A hatalmas hírverésnek köszönhetően – még ha az inkább volt negatív, mint pozitív – elhatároztam, el fogom olvasni. Döbbenetes volt és mélyen elgondolkodtatott. De mielőtt jobban belemennék, muszáj szót ejteni a szerző stílusáról.

Őszinte, nyers, szabad

Talán ezzel a három szóval tudnám leginkább a stílusát jellemezni. Nem finomkodik, bele a közepébe, nem kímél sem embert, sem társadalmat. Ha valami nem tetszik neki azt a regényeiben rendre ki is fejti. A legjobb benne hogy nem hosszan, túlmagyarázva, hanem tömören, egy-két mondatban, bekezdésben képes elmondani mindent.  Egyszerűen fogalmaz, mégis érdemes úgy olvasni, minden mást kizárunk. Át kell adni magunkat a soroknak.

Ugyanakkor a fenti vehemens megnyilvánulás ellenére, líraian, finoman képes a magányos, depresszív lelket ábrázolni. Erőteljesen tud hatni az olvasóra. Érzelmet vált ki.

Behódolás

A regény főhőse a 44 éves irodalmár François, még csak rezignált, de nemsokára teljesen kiég. Élete sivár, egyhangú. Kedvtelenül tanít az egyetemen, egyre ritkábban vannak nála fiatalabb szeretői, egyre gyakrabban olvassa kedvenc régi szerzőjét, Huysmanst, és egyre intenzívebben figyeli az őt körülvevő világot, kivált a belpolitikai fejleményeket.
Franciaország elnököt készül választani. A szélsőjobboldali Nemzeti Front vezére toronymagasan vezet, mögötte fej-fej mellett lohol a Szocialista Párt jelöltje és a Muzulmán Testvériség vezetője.  A második fordulóba csak az első két jelölt jut be. A Nemzeti Front „Európa bennszülötteit” akarja megvédeni, a Muzulmán Testvériség pedig felszámolni a laikus állam jogi kereteit, elsorvasztani a világi oktatást, megszüntetni a nemek egyenlőségének elvét, engedélyezni a többnejűséget – mindezt nem véres radikalizmussal és tébolyult hőbörgéssel, hanem geopolitikai-birodalmi törekvéseket dédelgetve, józan hidegvérrel. A verseny kiélezett, Franciaország feszülten figyel, a változás elkerülhetetlen.

A harmező kiterjesztése

A regény hőse igazi Houellebecq-figura: antihős, akinek ezúttal a nevét se tudjuk. Magányos kívülálló, aki okosan és kegyetlenül lát rá a társadalom és az emberi érintkezések visszáságaira, hazugságaira. Informatikusként tisztában van a nyilvánosság és a média működésével. Egy új szoftver eladása miatt tanfolyamokat kell tartania vidéken. Utazásai során még mélyebb lesz a depressziója; életét nem tudja a korábbi rutin mentén továbbfolytatni. A regény izgalmas kérdése hogy miképpen lehet kivonulni a világból, rádöbbenve hogy nem a társadalom, hanem önmagunk foglyai vagyunk.

Egyforma

Nos, ahogy a bevezetésben említettem, az első és az utolsó könyv közti fejlődést nem tudtam eldönteni. A két regény nekem viszonylag egyforma volt. Ugyanaz a kidolgozottság, szemlélet és megközelítés az élet nem habos oldaláról. Mindkettő könyv esetén legalább annyira helyeseltem, mint ahogy ellenkeztem volna vele. Néha már nagyon untam a letargikus, cinikus hangvételt. Ugyanakkor egy idő után már inkább szórakoztató volt. Talán a Harcmezőben szereplő karakterrel tudtam jobban azonosulni. Olvastam és megfordult a fejemben, mi lenne, ha… Sokkal emberközelibb, nyitottabb. Sokkal inkább rá tudtam húzni a hétköznapi valóság, átlagélet szürkesége címkét.

Egy percig sem mondom azt, hogy könnyű olvasmány. Inkább egyfajta különleges csemegének tekintem Michel Houellebecq könyveit. Nem kell tőle megijedni, meg lehet érteni. Csak el kell fogadni, hogy van ilyen is. Ha valaki szeretné megismerni a szerző munkásságát, akkor jó kiindulási alap lehet a Harcmező kiterjesztése. Az élet ilyen. Az élet olykor szívás. De nem kell feladni.

Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése, Magvető 2016

A szerző további köteteit itt tudod megnézni.

2 gondolatokat “A megosztó francia, Michel Houellebecq

A hozzászólások lezárva.