Isten hozott Wayward Pinesban!

A városi történetek mindig kíváncsisággal töltenek el. Főleg akkor, ha egy kis városról van szó. Mindenki ismer mindenkit, de mégis minden egyes lakónak megvan a maga kis titka. A következő könyvajánlómban egy különleges városról szeretnék mesélni, az idahói Wayward Pines-ról. Isten hozott Wayward Pinesban!

Amikor első alkalommal megláttam a könyv reklámját, azon gondolkoztam, hogy lehet egy könyvnek ilyen címet adni. Hogy kell ejteni, miről szól? Nem hagyott nyugodni. Ahogy folyamatosan jöttek a morzsák a történetről, úgy kezdtem egyre jobban várni a megjelenést.

Ethan Burke különleges ügynök két eltűnt társa után nyomozva jut el Wayward Pines városába. Ám mielőtt igazán elkezdődött volna a nyomozás, a kórházban tér magához. Az emlékei nem tiszták, nem emlékszik arra, bármilyen balesete is lett volna. De nem ez az egyetlen furcsaság. Körülötte mindenki rendkívül kedves. Már-már zavarba ejtően mézes-mázas. Rossz érzés keríti hatalmába, el kell hagynia a várost. De hogyan? Senkitől nem tud segítséget kérni, se a családját, se a főnökét nem éri el. De még a városból kivezető úttal is gondjai akadnak.

Az első kötetet körülbelül másfél nap alatt elolvastam. Nem tudtam szabadulni a bennem motoszkáló kérdéstől, vajon mi az a nagy titok, vajon mi a város története, miért fura mindenki. A szerző folyamatosan elhint pár apró morzsát, amit felcsipegetünk, hogy saját elméleteket gyárthassunk belőle. Van, hogy beletrafálunk, van, amikor elkerekedett szemmel nézünk, micsoda váratlan fordulat. Az első kötet olyan elemi erővel csap le az olvasóra, hogy képtelenség szabadulni tőle. Tényleg, ahogy befejeztem, kedvem lett volna újrakezdeni.

Szerencsém volt, mert nem kellett várnom a folytatásra. A trilógia második része, A pokol kapujában már nem sokkal az első rész után kapható volt.

Hatalmas lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. De valamiért nem volt állandó a sodrás. Lassabban haladtam. Tetszett nagyon, és továbbra is imádom. Talán a második kötet jobban kitér a részletekre, sokkal több dolgot tudunk meg a városról. Többször előfordult velem, hogy azt mondogattam: “Aha, szóval így történt, szóval most már értem.” Az izgalom most is jelen van, csak lightosabb formában. Átvette a helyét a helyzet analizálása, a megoldás felépítése. Ahogy pedig haladunk a vége fele, újra szemközt találjuk magunkat az első rész okozta adrenalin növekedéssel.

Most a két kötet után ott vagyok, hogy toporgok, hadd olvassam a harmadikat is. Már-már körömrágás van, hogy lehet fokozni, hogy lehet alakítani a végkifejletet. Elméleteket gyártok ezerrel. Bízom abban, hogy a végére mindent elsöprő eseményekkel és fordulatokkal fogok találkozni.

Frissítve:

Amikor elolvastam a Wayward Pines trilógia első két kötetét, azon gondolkoztam, hogyan lehet fokozni a történetet. Ott volt az első kötet adrenalin bombája, izgalma. Másfél nap alatt elolvastam. Meglepetések, váratlan fordulatok voltak. Majd jött a második rész, ami szintén izgalmasnak mondható, de lassabb volt, több volt az információ, ezért kicsit tovább is tartott az olvasás. Aztán megérkezett a történet lezárása. Az utolsó város. A harmadik kötet szintén letehetetlennek bizonyult.

Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne áruljam el, mi minden fog történni. Ebben a kötetben talán az akción van a legnagyobb hangsúly. Plusz kiegészítésként pedig újabb szereplők bukkannak fel. Helyreállnak a kirakós darabjai, egy normál levezetésre számíthatunk. Amolyan minden jó, ha jó a vége effektus. Bele is nyugodtam mindenbe. Aztán ez utolsó oldalak arcul csaptak. Olyan meglepetésben volt részem, hogy csak pislogtam. Az a fajta, nem hiszem el, ne már, nem lehet így vége…

A Wayward Pines egy igazán különleges könyv. Már most biztosan kijelenthetem, az idei év egyik kedvence lett. Különleges műfaj, különleges hangulat. Hosszú idő után olvastam újra Agave Kiadós könyvet, de most már tudom, nekik is sokkal több időt fogok szentelni, ha könyvválasztásról lesz szó. Akiknek bejött a Twin Peaks, akik szerették az X-aktákat, azoknak Blake Crouch könyve biztosan kedvenc lesz.

A könyvek után nem is tudom érdemes-e megnézni a májusban induló sorozatot. Vajon lehet ezt überelni? Vajon sikerül visszaadni a könyvek hangulatát, világát? Magas a léc azt gondolom.

A szerző rendelhető könyveiért kattints ide.

Agave Könyvek, 2015