Kirekesztés, gyűlölet, dráma – két könyv, ami felráz a hétköznapokból

Fontos, időszerű, példamutató. Ezzel a három szóval jellemezném leginkább a legutóbb olvasott könyveket. Ha bővebben kellene leírnom a mondanivalójukat, üzenetüket, nagyon sokáig ülhetnék a billentyűzet felett. Egy első könyves és egy már ismert szerző. Nincs különbség.  Kirekesztés, gyűlölet, dráma – két könyv, ami felráz a hétköznapokból.

Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál  

A tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol. Gabo Kiadó, 2017 

Első könyves indításnak nagyon merész, hatásos. Lehetett volna egy sallanggal teli átlagtörténet. De nem lett szerencsére. Az író magabiztossága, képzelete, gördülékenyen viszi az olvasót. Az élet jó és rossz oldala párhuzamosan van jelen. Ettől igazán életszerű és vad. Olykor kiabálni akartam, máskor pedig zsebkendő után kutattam. Ha mondanom kellene egy könyet amit idén mindenkinek el kellene olvasnia, akkor ezt a könyvet egészeb biztos javasolnám.  

“Hagyjuk az embereknek, hogy azt mondjanak, amit csak akarnak. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradsz azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?” 

Jodi Picoult: Apró csodák 

Ruth Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?
Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is -, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek. Athenaeum Kiadó, 2017  

Jodi Picoult-tól már több történetet olvastam. Nagyon nehéz hibát találni a könyveiben. Olvastatja magát, felráz, elgondolkodtat. A könyvek végére meg csak ülünk némán és a történetek drámaisága ellenére se akarjuk elfogadni, ennyi volt. Ezúttal se volt ez másként. Az Apró csodák letehetetlen. Valóságos ábrázolás, könnyed, érthető sorok, mondatok. Emlékeket idéz, megérint. Főleg azoknak ajánlom, akik szeretik az igaz történeteket, a drámai emberi sorsokat bemutató regényeket.   

“A kisbabák tényleg olyanok, mint az üres papírlapok. Amikor a világra jönnek, még nem hordozzák magukban a szüleik előítéleteit, sem az egyházuk ígéreteit, sem azt a képességet, hogy kettéválasszák az emberiséget olyanokra, akiket kedvelnek, és olyanokra, akiket nem. Semmit sem hoznak erre a világra, csak a törődés iránti igényt. S ezt a törődést akárkitől elfogadják, bőrszínre való tekintet nélkül.” 

Társadalom, szokások, gyűlölet 

A legfontosabb mondanivalója a történeteknek az, ne hagyjuk, hogy a gyűlölet vezéreljen bennünket. Nem szabad megbélyegezni és előre elítélni másokat, mert azok éppen másként gondolkodnak, máshonnan jöttek, más a bőrszínük, vagy bármi egyéb módon nem illenek a megszokott tömeghez. Már ha ez a tömeg szó létezik. Hiszen minek azon gondolkodni mi az ideális, mi a legjobb. Ahány ember, annyi szokás, annyi élet. Az ő életük, a te életed. Bárhogy is legyen, a saját lesz a megfelelő. De ne feledkezzünk meg arról, ami nekünk jó, az másnak lehet pont rossz. El kell ezt fogadni. El kell fogadni mindenkit olyannak, amilyen.  

A történetek nem itthon játszódnak. Feketék, fehérek, társadalmi osztályok. Rasszizmus, kirekesztés. Egy adott társadalmi berendezkedés, képzelet. Pontos helyzetképet mutat napjainkból. Itthon is megy a kirekesztés, a látszatra ítélkezés. Minden apróságért ki tudunk rekeszteni indokolatlanul. Ne tegyük. Olvassuk el a fenti könyveket, meglátjuk miért nem érdemes.