Nem vagyok irodalmár, sem kritikus. Elolvasok valamit, majd azután leírom, mit éreztem, hogy tetszett. Véleményt írok, ami csupán egy apró szelet a sok közül. Babiczky Tibor: Kivilágított ég új kötetét olvastam.
Babiczky Tibor akkor okozott először meglepetést, mikor megjelent első regénye, a Magas tenger. Megvallom, leginkább a borító volt az, ami arra ösztönzött, olvassam el. Aztán hamar rá kellett jönnöm, nem csak a külső, de a belső tartalom is nagyon jó. A könyvről bővebben itt olvashatsz.
Legújabb kötete ismét egy verseskötet. Kivilágított ég.
Rengeteg, különféle érzés kavarodik bennem miután elolvastam. Egyik nap kettőt, a másik nap hármat. Szépen lassan haladtam vele. Ízleltem, emésztettem, ha szabad így fogalmaznom.
Az jutott eszembe, mit fogok erről írni. Nem lehet általánosságot. A versekről írni, hogy mit adott az embernek, mit látott benne, nagyon személyes. Hiszen egy-egy mű teljesen más jelent nekem és neked is. Ha leírom mit adott nekem, akkor egy szeletet adok én is magamból, ahogy azt Babiczky is tette versei által.
Múlt, melankólia, utazás. Ez a három szó foglalja össze számomra mindazt, amire a sorok között leltem. Elmerengtem az elmúlt éveken, mennyi mindenen mentem végig, mit vesztettem, mit nyertem. Kicsit szomorkás lett a hangulatom, siratni tudtam volna az elveszett éveket. Visszamennék, de nem lehet. Az akkor volt, lezárult. Pont. Ennyi. Erősödtem és sokat tanultam, de ideje továbbmenni és haladni. Nézni előre, újabb éveket magunk mögé gyűrni, úgy, hogy az érdemes és tartalmas legyen. Utazunk előre és gyűjtjük az élményeket, emlékeket. Egyiket pakoljuk a másikra.
A Kivilágított ég a múltba visz, hogy értékeljünk, és általa, akár változást megidézve haladjunk előre. Benne vagyok, benne vagyunk a sorokban. Az életünk állomásai, pillanatai rendeződtek sorokba, rímekbe. Egyik a másik után.
Örülök, hogy valaki megírja helyettem az érzéseimet. Része lehetek a mai költészetnek, hogy velem együtt él, lélegzik. És nem tankönyvből ismerem meg, hanem hála a modern világnak személyesen is részese lehetek. Ha úgy érzem, kérdezhetek. A költő elérhető. Jelen van. Legyetek ti is részesei a jelennek, a költészetnek.
Addig is egy kedvenc részem A felhők című versből:
„… Nyom nélkül élni, mint
a felhők. Árnyékot cipelni, zivatart;
sodródni, szétomolni, hagyni, hogy végül
ragyogjon a nap.”
Babiczky Tibor: Kivilágított ég, Magvető 2015.
3 gondolatokat “Babiczky Tibor: Kivilágított ég”
A hozzászólások lezárva.