A nyomorúság regénye

A következő ajánlóban szereplő könyv, a kezembe kerülve teljesen elbűvölt. A borító, a történet, és a láthatatlan vonzalom miatt egyre azt éreztem, ezt nem hagyhatom ki. Ezt el kell olvasnom. Aztán ahogy haladtam vele, legszívesebben falhoz vágtam volna.

Knut Hamsun, Éhség című könyve volt ami megosztó volt számomra. A nyomorúság regénye.

Kicsoda Knut Hamsun?

Knut Hamsun, eredeti nevén Knut Pedersen 1859-ben, Norvégiában született. Fiatal gyermekkorától dolgozott cipészinasként, kereskedőinasként, de később útépítő munkás, kőműves és segédtanító is volt. Már kamaszkorában jelentek meg cikkei. Ezután vette fel a Hamsun nevet a túl átlagos Pedersen helyett. Néhány évet Amerikában töltött: utazott, kifutófiúként és villamoskalauzként dolgozott. Hamar megtanulta az angol nyelvet; ezután angol nyelvű újságokban is megjelentek cikkei, néha novellái a szegény emberek életéről. Az irodalmi áttörést Éhség (1890) és különösen a Pán (1894) című regényei hozták meg; előbbit a norvég irodalom első valódi modern regényeként tartják számon. 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, „monumentális művéért, Áldott anyaföld c. regényéért” Megítélése vitatott, megosztó. Náci szimpatizánsként tekintenek rá.

Éhség

Kristiania, 1890. Egy fiatalember érkezik a városba. Nincstelen és hontalan, de írni akar. Ír. Illetve nem ír. Éhezik. Nyomorog. Az utcákat járja, az éhség vezeti lépteit, a napok végeérhetetlen labirintusából nincs kiút. Nincs mit ennie, nincs mit felvennie, és nincs hol laknia. Az őrülettől retteg, és az összeomlás szélén áll. De ír. És nem ír. Kószál Kristiániában. Magábayn beszél. Elriasztja az embereket. Ha pénzhez jut, elajándékozza. Ha szerelmes lesz, megalázzák. Éhezik. A világot átkozza. Túlél. Ír. És végül kihajózik a városból, amely magára hagyta.

Könnyed nyelvezet, súlyos tartalom

Nagyon gördülékenyen lehetett olvasni. Nagyon jó a nyelvezete. Olvasható, érthető. Pedig féltem tőle, hogy Nobel-díjasként biztos túlírt szöveggel fogok találkozni. Ehelyett finom, egyszerű az egész. Ugyanakkor mégis körülbelül a könyv felénél elkapott az érzés, befejezem. Nem olvasom tovább.

Az oka csupán annyi, túlságosan nyomasztott. A főszereplő író életének nehézségei, nyomorúsága olyan erővel hatottak rám, hogy az már fájt. Kezdtem magam rosszul érezni attól, amin ő ment át. A kilátástalanság, a félelem, a küzdés. Az, hogy ha valami a saját hibájából nem sikerült, azt nem feltétlen ismerte el, hanem egyből másokat vádolt. Kicsit bűntudatom is volt olvasás közben, mert nem egyszer megfordult a fejemben, legyen már vége a szereplő szenvedéseinek. Nem várok happy endet. De a letargiát, amivel szembesültem nem lehetett elviselni.

Úgy éhezem, hogy beleim összekunkorodnak, mint a férgek, s egyáltalán nem bizonyos, hogy estig haraphatok valamit. S amint az idő múlik, testileg és lelkileg kiszikkadok, mind nagyobb becstelenségekre vetemedem. Pirulás nélkül hazudom, szegény emberek nyakán élősködöm, s aljasan, hidegen, fölényesen kitervelem, hogy elorozom idegenek ágyterítőit. Lelkem elrothad; fekete penészgombák terjednek el bensőmben. S Isten a mennyekből éberen figyel rám, s vigyáz, hogy annak rendje s módja szerint pusztuljak el, lassan, fokozatosan, zökkenő nélkül. A pokol mélységében pedig komisz ördögök toporzékolva várják, mikor követek el halálos bűnt, megbocsáthatatlan bűnt, amiért az igazságos Úr közéjük taszít …

Összességében

Ha össze kellene foglalnom, akkor mégis elmondhatom jó könyv volt. Hogy lehet ez, a fentiek ellenére? Könnyen. A könyv felrázott, elgondolkodtatott. Olyan érzéseket és hatásokat hozott elő belőlem, amire nem is gondoltam volna. Emlékezetes marad az élmény. Nem fogom elfelejteni egyhamar az biztos. Egy jó könyvnek pedig ilyennek kell lenni. Megosztó és emlékezetes.

A szerző Pán című könyve nemrég jelent meg új kiadásban. Bízom benne a szerző könyvei hamarosan újra elérhetővé válnak a könyvesboltokban.

Knut Hamsun: Éhség, L’Harmattan Kiadó 2015