Jan Guillou: Könyörtelenek

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a bejegyzés címében szereplő könyvet, azon gondolkoztam, mit olvastam korábban a kiadótól. Rá kellett jönnöm, hiába van rengeteg jó könyvük, köztük olyan, amit szívesen kezembe vennék, mégse jutottam addig, el is olvassak valamit. De most elérkezett az idő. Rögtön egy igen hangsúlyos, erős témájú könyvvel kezdtem.

Könyörtelenek

A Könyörtelenek című könyv egy tizenéves fiú hétköznapjairól és küzdelmeiről szól. Erik, a főhős, az iskolában egy igazi bajkeverő bandavezér. Családja egy elszegényedett polgári család, gondoskodó anyával és egy kegyetlen, könyörtelen apával, akinek az volt egyetlen öröme, hogy a fiát üsse. Amikor a fiú és bandája már túl messzire ment, egyedül maradt, mindenki elárulta és ő vitte el a balhét, aminek következménye az iskolából való kicsapás lett. Szerető anyja az utolsó családi festményektől is megvált, hogy kifizesse fia magániskolájának költségeit a távoli városba. Erik egy új élet reményében és apjától minél távolabb lenni akarással indult az új iskolába. Megfogadta, soha nem fog verekedni többé. Az iskola kezdetekben maga volt a tökéletesség, kitűnő sportolási lehetőségek, megértő és nem fenyítő tanárokkal. Erik új barátra lelt a szobatársa személyében. Tanulmányai sokat javultak. Álmai egy békességes iskoláról hamar szertefoszlottak. Az „alsósok” a kiszolgáló személyzettel egyenrangúak. Ebben az iskolában a származás is számít. A vágyak és a fogadalmak betartása mégsem bizonyul túl egyszerűnek. A végén pedig az új Eric szembetalálkozik kegyetlen apjával.

„Az erőszak az emberek fejében van, nem az öklében, ahogy te hiszed.”

Feszültség, várakozás

Ahogy olvastam, azon gondolkodtam, hogy mikor lép túl Erik egy bizonyos határt. A könyv jól szerkesztett esemény sorozatoknak köszönhetően fenntartja az olvasó érdeklődését és a kezdeti csínytevések egyre inkább durvulnak el könyv vége fele. Az egymással szemben álló felek egyre keményebb testi sérüléseket okoznak egymásnak. Folyamatosan vártam a tragikus végkifejletet. A másik, ami elgondolkodtatott, a szereplő vajon hogyan dolgozza fel a sok csalódást? Végigkövetem, ahogy változik a személyisége, ahogy megkomolyodik. Vagyis egyszerűbben, felnőtté válik. Tipikusan az a regény, ami gondolkozásra sarkall.

Kivitelezés szempontjából egyszerű, könnyen olvasható. Néha mondjuk volt pár túlírt fejezet, de összességében ez elhanyagoltható volt.

„Ha sírt, és mocorgott, hogy kitérjen az ütések elől, apa izgalomba jött, még nagyobbakat sújtott rá, és elfelejtett számolni. Vagy megállt, és körülményesen elmagyarázta, hogy most kénytelen lesz tíz ütéssel többet kimérni, mert megnehezítette a dolgát.”

A nyomasztó, erőszakos atmoszféra viszont rányomja az ember hangulatára a bélyeget. Brutális, hogy ez csupán egy regény, de nem áll távol a valóságtól. Sőt! Maga a kemény valóság. Nap, mint nap hallunk hasonló fiatalokról. Megrázó, dühítő, igazságtalansággal teli helyzetekről az iskolából.

Mozivászon

A könyvből 2004-ben filmet is készítettek, mely jelölt is lett a legjobb idegennyelvű film Oscar díjra. Nagyon nem akarok belemenni a film elemzésébe, de el kell mondanom, hatásos. Jó pár dologban eltért, de mégis vissza tudta adni azt, amit a könyv képvisel. Talán valóságosabb is egy kicsivel. Jó volt ez a fajta „megszemélyesítés”.

A könyvet főleg azoknak ajánlom, akik szeretik a pszicho thrillereket, a nyomasztó, fájdalmas történeteket. Valamint szívesen elmerülnének egy fiatalember elméjében.

Sajnos már csak antikvár példányok rendelhetők. 

Jan Guillou: Könyörtelenek – Animus Kaidó, 2016