Lackfi János: Milyenek MÉG a magyarok?

TN6 B1083622Lackfi János neve hallatán egyből beugranak gyerekeknek szóló verses könyvei. A négy éves korosztálytól egészen tizenkét éves korig szóló kötetek mindegyike színes, vicces, és szerethető verset tartalmaz. A szerző a versek mellett számos felnőtteknek szóló kötettel, műfordítással is büszkélkedhet. Mindezek után talán nem is meglepő, fiatal kora ellenére már több tucat irodalmi díjat megnyert.

Tavaly jelent meg két részes sorozata a magyarokról. Milyenek a magyarok?, és a Milyenek MÉG a magyarok? Nekem most az utóbbihoz volt szerencsém.

A kötet arra keresi a választ, milyenek is vagyunk. Bár inkább pontosítok, nem is keresi, hanem inkább megadja a választ. Hogyan viselkedünk vendégségben, miért vagyunk szerények. Hogy mit gondolnak a boci-boci tarkáról Amerikában, és az elmaradhatatlan anyós téma is terítékre kerül. Harminc fejezeten keresztül nézhetünk szembe viselkedésünkkel, szokásainkkal. Pár fejezet cím kedvcsinálónak:

  • Koviubi pörivel
  • Ezermesterek
  • Távgyógyász és fekete macska
  • Szadista bölcsődalok

Néha nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek. Fura volt szembenézni azzal, én, vagy a családom, bizonyos helyzetekben ugyanúgy cselekszik ahogy azt olvastam. Leírva teljesen más volt vele szembesülni, és csak lehajtott fejjel hajtogattam, ajajj. Aztán nevettem a leírtakon. És tényleg, ez is így van. Tovább vittem a gondolatokat és próbáltam én is összeállítani egy listát, milyenek is vagyunk. Mit tapasztalok, mit hallok másoktól. Görbe tükör rólunk, nekünk.

„Szóval a magyar ember nem hisz az ócska babonákban, s ha valami vágyának hangot ad, csak egész halkan és titokban, megszokásból kopogja le az asztal lábán. Ha bevágja a könyökét, épp csak kipislant a függönyrésen, hogy is jönne bármiféle váratlan vendég! Azért egy kávét feltesz, legfeljebb megissza egyedül. Ha fekete macska megy át előtte az úton, alig rezzen össze, ha pedig kéményseprőt lát, épp csak megérinti a gombját, ennek semmi jelentősége. Viszont nem bocsátaná meg magának, ha elhanyagolná, s amiatt nem lenne ötöse a lottón.”

„A jó anyós ugyanis sohse szól bele olyasmibe, ami nem rá tartozik. Csak hát a jó anyós olyan széleskörűen tájékozott, annyira jól ismeri a közmédiát, a kereskedelmi médiát és a bulvársajtót, olyan komoly értesülései vannak az összeesküvés-elméletek és a fodrásznál keringő pletykák terén, hogy az amerikai futballról az atomfizikáig terjedően nehezen elképzelhető olyan téma, amelyhez ne tudna érdemben hozzátenni.”

Pluszba kiemelném a kötetben található rajzokat. P. Szathmáry István rajzai nagyon ötletesek voltak. Kicsit a régi rejtvényújságokban található képekre emlékeztetett. Jó volt azokat újra átnézegetni olvasás után.

hgigi

 Lackfi János: Milyenek MÉG a magyarok? – Helikon Kiadó 2013.