Sokszor van az, hogy a gyerekről, gyerekekről szóló könyvek vagy nagyon viccesek, vagy éppenséggel megrázóak. Lionel Shriver – Beszélnünk kell Kevinről az utóbbi kategóriába tartozik.
A könyv egy kemény, brutálisan őszinte vallomás. Eva levelei férjnek, melyben kirajzolódik az életük története. Egy olyan életé, ami rengeteg kérdést, kételyt vet fel. Milyen anyának lenni? Vajon ha valaki anya lesz, akkor mindent úgy kell tennie, ahogy azt mások elvárják? Mi van akkor, ha valaki igenis elismeri, hogy ő ezt nem így képzelte el? Mit tehetünk, ha megbánjuk? Eva ezekre a kérdésekre próbál választ találni. Bűntudat és félelem. Remény és bizalom. Egy nő, aki folyamatosan ingadozik az érzelmek hullámán. Nem tudom eldönteni, hogy sajnáljam-e, vagy kérdőre vonjam.
Kevin. A fiúgyerek, aki az anyja ellentéte. Szintén rengeteg kérdés fogalmazódik meg az emberben róla. Vajon tényleg már a születésétől fogva egy gonosz teremtés? Vajon ez az ő sorsa, hogy kíméletlenül, érzelemmentesen játsszon másokkal? Vagy pusztán csak egy áldozat, aki ha kellő odafigyelést kap, másként cselekedett volna?
Lehet, hogy gyerek nélkül nincs értelme az életnek, de hát gyerekkel együtt mégis mi az értelme? Az egyik életet egy rá következő élettel megválaszolni pusztán annyit jelent, hogy a cél terhét a következő generáció vállára helyezzük át, és ez a tologatás végül gyáva és potenciális vég nélküli halogatáshoz vezet.
Bármi is legyen a válasz, – ha egyáltalán létezik – engem megviselt a könyv. Befészkelte magát a lelkembe és marcangolt. Nem tudok dönteni. Nem tudom megítélni, hogy mi lett volna a helyes megoldás. Rémüldöztem, és hihetetlen, de a sírás kerülgetett. Belekerültem egy olyan hullámvasútba, ami csak fent és nagyon lent közlekedik. Egy játékba, ahol az utolsó kockán is elveszíthetünk bármit. Nem, egyszerűen nem megy most ez nekem, hogy véleményt mondjak. Képtelen vagyok rá, hogy meghúzzam a vonalam, majd valamelyik oldalra álljak.
Nem egy pörgős, akció dús regényre kell számítani. Sőt! Kifejezetten lassú, aprólékos. Az esetek többségében az emberek nagy része hamar fel is adja majd.
Azt gondoltam, hogy a könyvből készült film talán majd segítségemre lesz, és nem lesz annyira megosztó. De rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Még inkább lökött egy hatalmasat rajtam. Még inkább azt éreztem, hogy valami szorongat. Padlón voltam. Szerintem nézzetek bele az előzetesbe.
Ami biztos, hogy egy olyan könyv volt, ami alapjaiban képes megrengetni az embereket. Egy könyv, amit olvasni kell anyának, apának és gyereknek. Heten meghaltak. Ezért igenis beszélnünk kell Kevinről.
7 gondolatokat “Lionel Shriver – Beszélnünk kell Kevinről”
A hozzászólások lezárva.