Néha előfordul, egy-egy könyv a megvétel után évekig várakozik a polcomon arra, hogy elolvassam. Így voltam a következő kötettel is. Markus Zusak: A könyvtolvaj. Szemezgettem vele egy ideje, de valamiért nem vettem kezembe, hogy elmerüljek benne. Pár hete hallottam róla, filmet készítenek a regény alapján és egyre több pozitív visszajelzést kap a történet. Itt döntöttem el, nem tologatom. Elolvasom.
Liesel, a kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. Öccse halála nagyon megviselte. Csak úgy, ahogy az új környezet is. Egy véletlen folytán kerül kapcsolatba a könyvekkel. Innentől fogva nincs megállás. Liesel elkezd könyveket lopni. De nem is ez a legnagyobb baj. 1939-et írunk. A háború erősödik. Hamarosan bombák fognak hullni, és emberek mennek el.
Eléggé érdekesen indult a kapcsolatom a könyvvel. Tudniillik, körülbelül 40-50 oldal környékén csak néztem és úgy voltam vele, leteszem. Nem értettem, vagy csak nem figyeltem kellően, nem tudom. Fura volt. A vastagon kiemelt részek is kizökkentettek. Aztán haladva tovább, azt vettem észre, nem tudom abbahagyni. Megvilágosodtam. Hiszen aki mesél nekem, az a Halál. Ö meséli el a kislány történetét, a Himmel utca lakóit ő mutatja be. Igen csak sajátságosan. Hiszen minden szabályt megszegve, olykor előre elárulja, mi lesz pár fejezettel arrébb. Rájöttem, nem egy átlagos könyvet tartok a kezemben. Nem egy sima történet. Több annál. Történet a barátságról, az összetartásról és emberségről. Arról az emberségről, ami igenis ott lapul a kegyetlenségek közepette. Szívbemarkoló és felemelő egyszerre. Miután becsuktam a könyvet, egy nagyot sóhajtottam és melegséget éreztem. Ez a könyv olyan, aminek ott kell lennie az ember polcán. Biztos vagyok benne, később újra el fogom olvasni.
Nagyon örültem neki, hogy nem adtam fel az olvasást, mert ahogy rááll az ember, pár nap alatt végezhet vele. Emlékezetes pillanatokat adott és még inkább megerősített abban, a könyvek jók, olvasni pedig fontos dolog. Tudtam eddig is, de a kislány megmutatta egy másik oldalát.
A könyv elolvasása után rávettem magam a film megnézésére is. Hát mit is mondhatnék. Jó volt, de közel sem adta vissza a könyv hangulatát. Nem voltak meg azok a fontosabb momentumok amik a könyvben emlékezetesek maradtak. Látvány jó volt, a szereplők szintén jó választásnak tűntek, de nem volt az igazi. Ismét bebizonyosodott, a könyvek sokkal jobbak, mint a filmek.
„Steiner úr normális körülmények között rendkívül udvarias ember volt. De hogy egy nyári estén szénnel összemázolva találja meg az egyik gyerekét, azt nem nevezte volna normális körülménynek. – Ez a gyerek bolond – motyogta, bár elismerte magában, hogy ha van hat gyereke, akkor valami ilyesminek biztosan be kellett következnie. Legalább egynek közülük rosszul kellett sikerülnie.”
Markus Zusak: A könyvtolvaj –Európa Könyvkiadó
