Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán az egyik kedvenc magyar íróm. Különleges története egy másfajta dimenzióba utaztatja az olvasóját. Elkápráztat, felkavar, szórakoztat. Regényeiben minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell. Ezúttal a legújabb könyvét olvastam.

A nagy illúzió

Tom Pastor negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. Ám életének ezzel még koránt sincs vége. A túlvilágon feneketlen sötétség és végeláthatatlan sivatag fogadja. Meg egy piros telefonfülke, amelyben felcsendül egy hang a múltból, és felvilágosítja: neki itt bizony küldetése van.
Hősünk elindul hát egy rozsdás Chevy Chevelle-ben, oldalán cserfes segítőjével, Ninával, hogy megtalálja elveszett lányát egy idegen világban, ahol útját nem gátolja sem tér, sem idő, nincsenek országhatárok és nyelvi korlátok, az évszázadok összeolvadnak, az elhunytak pedig egyetlen hatalmas temetőben ropják a haláltáncot.

Szép, szép, de…

Aminek legjobban örültem az elején, az a borító. Végre egy igazán különleges, szép megjelenéssel jelenik meg könyve. A kép, a színek, a betűtípus mind tökéletes. Egyetlen egy dolog zavar, az i betű a tetején. Persze, jelzés, hogy irodalom, de nekem csak a különböző rendezvényeken megjelenő információs pult embléma jut eszembe róla.

Nagy lendülettel

Ahogy elkezdtem a könyvet, beszippantott. Tudtam, hogyha Benyák Zoltán ír valamit, az csak jó lehet. Az alapötlet, az eleje elvarázsolt. Ámulatba ejtett.

Aztán a kezdeti felütés, ami az elején kezemhez ragasztotta a könyvet, a közepe felé mérséklődött. Némileg lassabban haladtam, nem voltak azok a váratlan fordulatok, titkok, amiket vártam. Helyüket sokkal jobban átvette az elmélyülés a történetben. A szereplők élete, háttere, múltja, érzései. Ezek egyébként kellően felépítettek voltak, jókor, kellő mennyiségben adagolva kerültek az olvasó elé. Ha felmerült egy-egy kérdés, hamarosan meg is kaptuk rá a választ. Pont akkor mikor leginkább szükségünk volt rá. Tetszett, de picit csalódott is voltam. Ez tipikusan az az eset, nagyon beleéltem magam, nagyon sokat vártam a történettől.  Falni akartam, legszívesebben együltő helyemben elolvastam volna. De nem ment. Lehetséges persze, az éppen aktuális hangulatom befolyásolt és nem úgy jött át, ahogy illett volna.

De ha az előzetesen felépített elvárásokat nem figyelem, mégis jó volt. A halál egy ismeretlen megközelítése, a művészlélek Tom Pastor, a laza, de mégis komoly Nina, a számos utalás ismert emberekre. Jól elhelyezetett gondolatok, bölcsességek, meglátások.

„Pedig az emberek, akik nem a testükön kívül, hanem odabent élik az életüket, gyakran roskadnak magukba. Az életük a bőr alatt zajlik, és a mélyben olykor ledőlnek az elvékonyodott csontfalak. Miközben a felszínen alig látszik valami a viharból, akármilyen heves is legyen az. „

Még mindig az egyik legkiemelkedőbb, legtehetségesebb magyar írónak tartom Benyák Zoltánt. Írói erőssége, a fantáziájának megteremtése, annak lapra vetése. Filmszerűen zajlanak fejünkben az olvasott sorok. Érezzük az illatokat, halljuk a zajokat. Elvisz minket egy teljesen más világba, ami igaz sokszor szürreális, de mégis valósnak hat.

Benyák Zoltán: A nagy illúzió, Athenaeum 2015