Han Kang: Növényevő

A következő regénytől nem vártam sokat. Úgy voltam vele, elolvasom és kész. A leírás alapján főleg nem volt különösebb elképzelésem, milyen lesz. Pár oldal után azonban nem eresztett el. Végére akartam járni a történetnek.

A Növényevő

Sohasem látott még testet, amely ennyire sokat tudna mesélni, mégsem több önmagánál.

Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. És az életükből eltűnik az íz. A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon.

A nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.

Három szemszög

A történet három szemszögből olvasható. Elsőként ott az önző, nemtörődöm férj, aki értetlenül áll a változás előtt. Részben lehet vele azonosulni, ugyanakkor azzal a lendülettel el is lehet ítélni a gondolatai, érzései miatt. A második részben a főszereplő, Jonghje nővérének férje veszi át a szót. Meglepetés volt szembesülni az ő gondolataival. Mit érez, mi a vágya. Igazi nárcisztikus, unszimpatikus alak. Végezetül pedig a lány nővérének gondolatait olvashatjuk. Itt leginkább a kétségbeesés, a fájdalom és a tehetetlenség légköre erős. Az olvasó is hátradől, elfogadja a történteket és várja a végét.

Kérdések, rejtély

A könyv egyszerűen tökéletes. Nincs benne semmilyen extra írói bravúr. Nincs váratlan fordulat, döbbenet, nem rágjuk tövig a körmünket az izgalomtól. Helyette elemzünk, gondolkodunk és próbálunk választ találni arra a kérdésre, mi történt? Miért viselkedik így a szereplő? Mi minden lappang az elméjében?

Azért imádtam ezt a könyvet, mert az írónő remek érzékkel mutatja be a szereplőket. Finom utalásokat, aprólékos részleteket közöl, de mégis meghagyja a lehetőséget, mi vonjuk le a konzekvenciákat, meghagyja, mi döntsünk el az események okát. A könnyed olvashatóság ellenére sem válik unalmassá. Sőt, a csavarok, fordulatok hiányának ellenére is letehetetlen volt számomra a könyv.

Bizarr, szomorú, érzéki, fájdalmas. Családi összefogás, vagy éppen széthúzás. Lekaparja a felszínt. A minden tökéletes, mindenki sikeres és boldog álca egyszer csak lehull. A képi világa félelmetesen realisztikus.

Találkozás

“Amíg a feleségem növényevő nem lett, egyáltalán nem tartottam különlegesnek. Őszintén szólva amikor először találkoztam vele, még csak nem is vonzott. Se nem magas, se nem alacsony termet, középhosszú bubifrizura. Bőre érdes volt, és száraz, egyszerű, ázsiai vágású szeme alatt kissé kiugrott az arccsontja. Mintha félt volna megmutatni magát, mindig színtelen, egyszerű ruhákat hordott. A legegyszerűbb fekete cipőben lépett ahhoz az asztalhoz, ahol vártam rá. Járása nem volt se gyors, se lassú, se erőteljes, se puha.

Azért vettem feleségül, mert nem vonzódtam ugyan hozzá különösebben, de úgy tűnt, hogy hátrányom se származik majd a kapcsolatunkból. Kényelmes döntésnek tűnt egy olyan nő, akitől nem várható újdonság, ész vagy éppen kifinomultság. Így aztán nekem sem kellett műveltséget tettetnem, hogy elnyerjem a szívét.”

Kedvencek között

Igaz, nem sok idő telt el a 2017-es évből, de már most kijelenthetem, a Növényevő az év kedvencei listámra került. Hatással volt rám. Utoljára a Park Kiadónál megjelent Stoner esetén éreztem ezt. Nem tudom kellően összefoglalni, olvasni kell. Ennyi.

Han Kang: Növényevő – Jelenkor, 2016