Nagyon sokat gondolkoztam azon, mi mindent írhatnék erről a könyvről. Egyszerűen nehéz pontosan kifejezni, mennyi mindent adott nekem. Rengeteg bölcsesség, tapasztalat, gondolat vezetett rá olyan meglátásokra, ami által azt mondhatnám, megvilágosodtam. Nem akarok semmilyen vallásba,semmilyen dogmába belemenni, ez nem arról szól.
A két ember, a Dalai Láma és Desmond Tutu, megmutatja nekünk az életet, a velejáró jót és rosszat egyaránt. Megpróbálja megmutatni mindazt, amit ki kell emelnünk, észre kell vennünk, hogy általa jobb és könnyebb legyen az élet rögös útján. Ez a könyv nagyon fontos. Ezt a könyvet minden embernek oda kellene adni, akár a közelgő karácsonyra vagy csak úgy, ha szeretnénk, hogy jobb legyen az élete. Mert mindentől függetlenül ez a könyv rólunk és nekünk szól. Más életéről beszélnek benne, de ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen mi vagyunk a főszereplői.
Az én véleményem helyett inkább a következő öt részletet szeretném inkább kiemelni.
„Akár összevonjuk a szemöldökünket nemtetszésünk jeléül, akár hálásan mosolygunk, óriási befolyásunk van saját érzelmeinkre és arra, hogyan tapasztaljuk meg az életet. Az átmenetiség az élet jellemzője, emlékeztet a dalai láma. Minden eliramlik, és fennáll a veszélye, hogy elvesztegetjük felbecsülhetetlen értékű emberi életünket. A hála segít örvendezni, számba venni és megünnepelni minden napot, minden pillanatot, mielőtt az leperegne a tapasztalat homokóráján.”
„Ha az egészségünk erős, akkor a vírusok nem tudnak megbetegíteni. Ha viszont rossz az egészségi állapotunk, még a gyengébb vírusok is veszélyt jelentenek ránk. Hasonlóképpen, ha mentális egészségünk rendben van, amikor a problémák felmerülnek, lesz némi aggodalom, de gyorsan túllendülünk rajta. Ha viszont a mentális egészségünk nincs rendben, a kisebb problémák is szenvedést fognak okozni. Túl sok félelem, aggodalom, szomorúság, kétségbeesés, harag és bosszúság lesz az életünkben. Az emberek azt szeretnék, ha létezne olyan tabletta, amit ha bevesznek, a félelem és a szorongás azonnal elillan, és átjárja őket a béke. Ez nem lehetséges. Az embernek az elméjét kell fejlesztenie, így tehet szert mentális immunitásra. Sokszor kérdezik tőlem, mi a leggyorsabb és a legjobb módja egy probléma megoldásának. A kettő együtt nem lehetséges. Létezik leggyorsabb vagy legjobb megoldás, de a kettő nem ugyanaz. A legjobb megoldás a szenvedésre a mentális immunitás, de ennek kifejlesztéséhez idő kell.”
„Létünket egy nagy kérdés határozza meg–mondta dalai láma még az utazásunk előtt.–Mi az élet célja? Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy az élet célja az, hogy megtaláljuk a boldogságot. Nem számít, hogy valaki buddhista, mint én, vagy keresztény, mint az érsek, vagy bármilyen más vallású, esetleg egyáltalán nincs vallása. Születése pillanatától minden emberi lény a boldogságot keresi és el akarja kerülni a szenvedést. Kultúrától, neveltetéstől, vallástól függetlenül. Lelkünk mélyén minden mindnyájan örömre és kielégülésre vágyunk. De ezek az érzések gyakran mulandóak, és nehéz megtalálni őket. Olyanok, mint egy pillangó, ami a kezünkreszáll, majd tovaröppen. A boldogság végső forrása bennünk van. Nem a pénz, a hatalom vagy a státusz tesz boldoggá bennünket. Vannak milliárdos barátaim, de nagyon boldogtalan emberek. A hatalom és a pénz nem hozza el a belső békét. A külső célok megvalósítása nem hoz valódi belső örömet. Magunkba kell néznünk. Sajnálatos módon az örömünket és a boldogságunkat aláásó problémák többségét mi magunk kreáljuk.”
„Egyikünk sem mentes a büszkeség és az ego nagyon is emberi tulajdonságaitól, de a valódi arrogancia mindig bizonytalanságból fakad. A szükség, hogy nagyobbnak érezzük magunkat másoknál, abból a szűnni nem akaró félelemből fakad, hogy talán kisebbek vagyunk. Az arrogancia valójában mélységes bizonytalanság, amely arra készteti az embert, hogy felfuvalkodjon, és ezzel elkülönítse magát másoktól. Amikor a dalai láma úgy érzi, hogy ez a veszély fenyegeti, tekintetével keres egy bogarat vagy más élőlényt, és emlékezteti magát arra, hogy az a teremtmény jobb nálunk, mert ártatlan és minden rosszindulattól mentes.”
„Hogyan tegyünk szert barátokra? – folytatta a dalai láma ezzel a költői kérdéssel. – A bizalom segítségével. Hogyan alakítsuk ki a bizalmat? Egyszerű: mutassunk őszinte érdeklődést mások iránt. A bizalom pedig jönni fog. De ha egy erőltetett mosoly vagy egy nagy fogadás mögött valójában önös érdekek állnak, akkor sosem fog létrejönni a bizalom. Ha azon törjük a fejünket, hogyan használjuk ki, hogyan húzzunk hasznot másokból, akkor sosem fognak megbízni bennünk. Bizalom nélkül nincsen barátság. Mi, emberek társas lények vagyunk, mint mondtam, és barátokra van szükségünk. Őszinte barátokra. A pénzem vagy hatalmon vett barátok csak mesterséges barátok.”
A könyvet ide kattintva tudjátok megrendelni.
Douglas Abrams: Az öröm könyve - Tartós boldogság egy változó világban – Helikon Kiadó, 2016
