Őszinte, hétköznapi, valós – Janikovszky Éva

Janikovszky Éva neve ismerős a hazai olvasóknak. Regényein generációk nőttek fel, s nőnek fel mind a mai napig. Mit lehet róla tudni? Mit tapasztaltam könyveinek olvasása során? 

Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolata mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, a Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett.

Őszinte, hétköznapi, valós

Janikovszky Éva egyedi hangvételt és stílust képviselt számomra. Nem emlékszem olvastam –e hasonlót. Nyíltság, őszinteség a család, barátok, gyerekek témakörében. A mindennapi élet mozzanatai elevenednek meg előttünk. Hol finoman, hol pedig igen erős görbetükröt mutatva. Nem új keletűek a történetek, a megjelenés. De mégis szinte pontosan jellemző napjainkra. Minden felmerülő rosszaság és ellenszenv olyan humoros köntösbe van öltöztetve, ami által akkor sem sértődünk meg, ha netalán magunkra ismerünk a sorokban. Szerettem egy egyszerűséget, a rövid mondatokat, rövid fejezeteket. Nem akar megmondani semmit, csak mesél. Átadja a rengeteg tapasztalatát, hogy felkészítsen, utat mutasson, szórakoztasson. Nincsenek elcsépelt, közhelyes mondanivalók. Csak maga az élet. A valóság.

Kedvcsinálóként a két olvasott könyvéből hoztam pár idézetet.

“(Anyuka magyaráz másodikos kislányának)  
… Szerintem lesz a csomagban szaloncukor meg háztartási keksz is, amilyen smucig a Szentesiné, aki összeállítja a télapó csomagokat, tavaly is tett bele… Hogy mi az, hogy smucig? Hát ööö… az azt jelenti, hogy szeret takarékoskodni. Bizony az nagyon szép tulajdonság.” (A lemez két oldala)


“A kedvesség kicseng egy ember hangjából is, még ha csak annyit mond: szia! vagy jó napot kívánok! A kedvesség ott csillog egy ember szemében, pillantásában.  
De leginkább talán a mosolyában. Nem a fényképek – csíííz! – mosolyára gondolok, hanem arra a személyhez szólóra, amely címzetten, a másiknak szól, s lehet, hogy nem hófehér fogakat villant elő, de melegít, jólesik, és viszonzásra ösztönöz.” (Ájlávjú)


“…vannak a gyereknek ösztönös megnyilvánulásai, amelyek az anya életvitelének megváltoztatására irányulnak. Akkor kap bárányhimlőt, mikor az anya végre befizetett egy társasutazásra, és egy nagynéni elvállalta volna egy hétre a gyereket. (Ez annyit jelent: Anya, ne menj el!) Akkor kezd el sugárban hányni, amikor először látogatja meg anyát új kollégája, aki lehetséges kapcsolatnak ígérkezik, ám fél a gyerek vállalásától. (Ez annyit jelent: Anya csak az enyém, menj a fenébe!) Akkor fogalmazza meg első önálló állásfoglalását esztétikai kérdésekben, amikor az anya főnöknőjével találkozva kijelenti: Csúnya vagy! (Ez annyit jelent: őszinte.)” (Ájlávjú)


Mindennek két oldala van. A lemez két oldala egy-egy szemszöge:

“Anyuka drága, én nem tudom, hányszor mondjam még, hogy végre megértse, hogy az én szekrényemben ne tessék turkálni, ne tessék nézelődni, az én holmimat nem kell rendbe rakni, nem kell összehajtogatni, nem kell újramosni, nem kell megvarrogatni, az én holmimat tessék békén hagyni! És azzal se fárassza magát anyuka, hogy kiválogassa, mire nincs szükségem, mit lehetne a Vargáné lányának adni, és mit lehetne kidobni. És hol van az a kis zöld tégely, ami itt volt a sálak alatt? Úristen, hát hogy lett volna üres?”  

“Lacika, hát hogy beszélsz te az anyáddal? Mi az, hogy mért turkálok a szekrényedben? Vedd tudomásul, édes fiam, hogy ha én egyszer végre rendet rakok helyetted ezen a szeméttelepen, akkor te nekem csak egyet mondhatsz: azt, hogy köszönöm szépen! Hogy dobtam volna ki azt a plakátot, amit egy hétig csináltatok, mikor azt se tudom, hol van?! Mit tudom én, hol vannak a fényképek, nem, nem voltak a nagy fémdobozban, mert abba belenéztem és abban nem volt semmi, de nehogy már rajtam keresd ezeket a limlomokat, inkább tartsál rendet, fiam!”