Vannak könyvek, amik már egy jó ideje ott állnak a polcomon, és várják, hogy olvassam őket. Ugyanígy vagyok jó néhány szerzővel is. Tervbe vannak véve, de mindig várom a megfelelő pillanatot. Jodi Picoult könyveivel is így vagyok. Egy barátom mindig ajánlotta, de csak húztam és halasztottam az olvasást. Egészen mostanáig. Ha már annyit meséltek róla tényleg itt az ideje, hogy megismerjem. Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Választásom a Tizenkilenc percre esett. Tizenkilenc perc alatt mennyi minden megtörténhet. Lenyírhatod a füvet, megírhatsz egy levelet, elolvashatod az aznapi híreket. De elkövethetsz valamit, ami örökre megváltoztat mindent.
A történetről annyira nem is akarok írni, sokkal inkább a témáról magáról. Az iskolai erőszak, bántalmazás, és az azt követő cselekmények, vagyis inkább azok következménye.
Mit tudhatunk mi minderről? Csupán azt, amit a tévében láthatunk. Lövöldözés volt egy iskolában. Robbantott egy fiatal a gimnáziumban. Többen meghaltak mikor egy diák fegyvert rántott. Ezekkel találkoztunk. Ha nagy port kavart az eset, akkor még pár híradáson keresztül tudtunk meg újabb híreket. Talán annyira nem is merültünk bele, hiszen szerencsére itthon nem volt erre példa. Maximum ha valakit nagyon lekötött egy eset, utánaolvashatott az interneten.
Ám Jodi Picoult könyve megismertet velünk egy iskolai lövöldözés hátterét, megtudhatjuk milyen történések vezethetnek el odáig, hogy valaki eldöntse, drasztikusan vet véget valaminek.
Mindemellett betekintést nyerhetünk az iskolai csatározásokba, hatalmi harcokba. A menők, a stréberek és a lúzerek. A szivatások és alázások, amik viszont már itthon is felütötték a fejüket.
(…) a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.
A kötet nagyon drámai, olykor döbbenetes. Olvassa az ember, és bele tudja képzelni magát a helyzetbe. Érzi a fájdalmat, érzi a félelmet és együtt szorít a szereplőkkel. A szereplőkkel akik jól kidolgozottak. A történet olvastatja magát, nagyon jó a vonalvezetése. Ajánlom nagyon sok szülőnek, ha teheti olvassa el, mert igenis van min gondolkodni, és igenis oda kell figyelni a gyerekekre!
2 gondolatokat “Jodi Picoult: Tizenkilenc perc”
A hozzászólások lezárva.