“Továbbra is sztorifüggő vagyok” – R.Kelényi Angelika

R.Kelényi Angelika kellemes meglepetés volt számomra. A Szulejmán és a magyar udvarhölgy című könyve elnyerte tetszésemet. Örömmel vettem kézbe a folytatást. Pár kérdés furdalta kiváncsiságom, így megkérdeztem a szerzőt. Álmok, váltás, és tapasztalat.

15139470 660900507423982 1195766378 nKönnyed, leginkább humoros történetekkel ismertek meg az olvasók. A két legújabb könyved azonban történelmi. Hogy jött ez az éles váltás?

Gyerekkorom óta rajongok a történelemért, és a kalandregényekért. Mindig is komoly vágyam volt, hogy a kettőt ötvözzem, méghozzá úgy, hogy a női olvasók is élvezzék. Korábban is írtam olyan történeteket, melyeket történelmi korban helyeztem el, de azok végül nem jutottak el a regény szintig, megmaradtak novelláknak. Amikor a Váláshelyzetet befejeztem, úgy éreztem, eljött az idő, nincs több jó ötletem egy új életmeséhez, és meg szeretném valósítani az álmomat. Rengeteg sztori kavargott az agyamban, és fel is vetettem a Kiadónak.

Nem féltél hogy az olvasók nem vesznek komolyan történelmi regényíróként?

Furcsa, de nem. Nem érzem magam történelmi regényírónak. Én úgy gondolom, hogy kalandregényt írok, valós történelmi háttérbe helyezve, szerelmi szállal megfűszerezve. A történelem inkább keretet ad a regényeimnek, a fő csapás a kaland, az izgalom. Továbbra is sztorifüggő vagyok. Számomra egy regény ott kezdődik, hogy a története rendben van, a karakterek és a párbeszédek élnek, a helyszíneket látom magam előtt. Mint egy filmet. A hab a tortán az, hogy mindez egy olyan korban játszódik, melyet csak könyvekből, kutatásokból ismerhetünk. Igyekszem, hogy a történelmi utalások ne legyenek szárazak, és azok is élvezzék, akik nem rajonganak érte.

Hogy fogadták a régi olvasóid a váltást? Milyen visszajelzéseket kaptál?

Hál’istennek csak pozitív visszajelzéseket kaptam, noha sokan féltek attól, hogy elveszítem a “hangomat”. Az utóbbi időben többször is olvastam a könyveimről, hogy a váltás ellenére angelikásak maradtak a regényeim, és ennek nagyon örülök. Úgy veszem észre, hogy azok, akik a csajos könyveimet szerették meg, megmaradtak olvasóimnak, a váltás pedig új olvasókat hozott a régiek mellé. Ez nagy szerencse, mert lehetett volna másképp is. Épp ettől tartott a Kiadó, amikor felvetettem, hogy valami mást szeretnék írni. Érthető volt az aggodalmuk, de most már ők is megnyugodtak.

Miért pont ezt a korszakot választottad? Nem tartottál attól beskatulyázzák a könyved a többi Szulejmánhoz hasonlóan?

A török hódoltság kora közel áll hozzám. Rengeteg könyvet olvastam róla korábban, így kézenfekvő volt, hogy azt az időszakot választom első regényem hátteréül, amelyhez a legtöbb forrásanyaggal rendelkezem. Édesapám könyvtárában nem csak a korszakról írt regények, hanem tudományos igényességgel bíró szakkönyvek is találhatók, ezért könnyű volt begyűjtenem a forrásanyagot. A budakalászi könyvtár is jó szolgálatot tett, ugyanis a korabeli levelezéseket bemutató könyvet innen kölcsönöztem, így a korabeli beszédmodort, írásmódot jobban megismerhettem.  Emellett nem titkolom, hogy a Szulejmán című sorozat is nagy segítségemre volt a korrajz tekintetében.

De, tartottam, és tartok még most is. Aki elolvasta, tudja, hogy semmi köze a sorozathoz, és teljesen más, mint az eddig megjelent, Szulejmánnal kapcsolatos regények. Ehhez azonban el kell olvasni, hisz a cím nem ezt sugallja.

15175356 660905974090102 2087830125 nEsetleg egy másik címmel nem lett volna eladható?

Fogalmam sincs. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A Szulejmán és a magyar udvarhölgy volt az első történelmi vonatkozású regényem, így, ezzel a címmel talán könnyebben rátaláltak az olvasók. Persze, vannak, akik épp a címe miatt nem vették a kezükbe. Ezt már sosem tudjuk meg, de igazság szerint nincs okom panaszra.

Regények esetén felmerül a kérdés, vajon a szerző melyik karaterét ruházta fel saját tulajdonságaival.  Te kivel azonosultál legjobban?

Pont most kérdezte ezt meg tőlem egy riporter az egyik rádióadón, és jót nevettünk rajta, hogy azt mondtam, szeretném azt hinni, hogy húsz évesen olyan voltam, mint a főszereplőm, Illésházy Anna. Visszakérdezett, hogy és ilyen voltál? Most erre mit mondjak? Anna okos, érzékeny, erős, gyönyörű lány. Mondjam, hogy ilyen voltam? 😀 Inkább azt mondanám, ha újra húsz éves lehetnék, kérném a teremtőtől Anna megfontoltságát, hidegvérét és erejét, nem beszélve a szépségéről.

Szerintem azért neked sincs okod panaszra.

Az idő kegyetlen.

Visszatérve Annára, elolvasva azt érzem, kerek lett a történet. Ez a két kötet pont elég, hogy ne legyen a téma, a korszak elcsépelt. Jól érzem, Anna történetének itt kell vége lennie?

Annát sorsára hagyom, az ő történetét befejezettnek látom. Azt az ötletet azonban nem vetem el, hogy a jövőben visszanyúljak a Nővérek Szövetségéhez, persze, egy másik évszázadban, másik főszereplővel.

De akkor hogyan tovább? Amennyire ismerlek már biztosan nagyban benne vagy a következő történetben.

Igen, már dolgozom a következő regényemen. Ugrok 60 évet az időben, 1609-be. és elmegyek kukkolni Báthory Erzsébet udvarába, ismét egy fiatal nő képében. Ő egészen más karakter, mint Anna. Abban azonban hasonlít rá, hogy értelmes, tanult lány, egy pozsonyi orvos gyermeke, aki elindul megkeresni eltűnt nővérét Csejtére, ahol keményen megtanítja rá az élet, hogy semmi sem az, aminek látszik, és arra, hogy az elme nem mindig a valóságot érzékeli, ha erős irányítás alatt áll. 17. századi nyomozás, kaland – persze szerelmi szállal, nem kevés izgalommal – jellemzi majd a történetet. Senki ne gondoljon egy tipikus vérben fürdős Báthory Erzsébetes sztorira, mert ez nem az lesz, noha a grófnő által elkövetett, vagy el nem követett gyilkosságok nagy szerepet kapnak.