Robert Seethaler: Egy egész élet

Egy egész élet. Ez a címe annak a könyvnek, amivel úgy találkoztam, hogy John Williams Stoner című kötetéhez hasonlítják. Nekem nem kellett több, azonnal olvasni szerettem volna. Párszor már írtam, a Stoner egy hatalmas kedvenc, egy olyan könyv, amire mindig jó szívvel gondolok vissza. Hatalmas olvasás élményt nyújtott. Bármikor újra tudnám olvasni. De vajon megismételhető más könyv által az élmény?

Andreas egész életét az osztrák Alpokban éli le, ahova 4 éves korában, édesanyja halála után kerül. Szűkszavú, nehezen megnyíló különc, akinek nehezére esik megfogalmaznia érzéseit, ezért, amikor beleszeret Marie-ba, munkatársait kéri meg arra, hogy lobogó tüzekkel kiírják a szemközti hegy oldalára: “Neked, Marie!”. Amikor nem sokkal később a várandós Marie-t maga alá temeti egy lavina, Andreasnak összetörik a szíve. A völgyet egyetlenegyszer hagyja el, a második világháborúban megjárja a Kaukázust és a szovjet lágereket. De hazajut, és visszatér a hegyre…

Az élet rohan

Ez a regény – a már említett Stonerhez hasonlóan – arra próbált rávilágítani, milyen az élet elszigetelten, magányosan. Milyen megalkuvással élni, milyen érezni azt, elrohan mellettünk az élet. A szerző finom érzékkel irányítja az olvasót, mutatja be számunkra a főszereplő életét. Nagyokat sóhajtozunk, sírunk, vagy akár nevethetünk. Az aprólékos részletek által jelen vagyunk, átélünk, átérzünk pillanatokat. A szereplőt maximálisan megismerjük. Gondolkodóvá tesz minket, vajon a mi életünk hogyan alakult és hogyan fog alakulni. Ami életünk regénye vajon ehhez hasonló lehetne? A regénybeli élet szépsége magával tud ragadni. Valahogy úgy tudnám elképzelni az egész élményt amit az olvasás közben éreztem, hogy bent ültem egy csónakban, ami szépen halad a sodrással előre, miközben mellettem elhalad a táj, az emberek, az épületek és emlékek.

Elengedtem

Ugyanakkor nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy valamilyen téren csalódás is volt a regény. Iszonyú nagy elvárásokat támasztottam felé és nagyon-nagyon szerettem volna ugyanazt az élményt átélni amit a Stoner adott nekem. De nem volt meg a varázs. Nem volt meg benne az a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan érzés, ami számomra különlegessé tehette volna. Elolvastam, elgondolkodtam rajta, de végül útjára engedtem a könyvet. Nem érzem hogy hosszan velem fog maradni vagy meghatározó élmény maradna.

“Rohadt dolog ez a meghalás. Az ember egyre kevesebb lesz az idő múltával. Van, akinél gyorsan megy, van, akinél eltart egy darabig. Születésedtől kezdve egymás után elveszítesz valamit: először egy lábujjat, aztán egy kart, először egy fogat, aztán a fogsorodat, először egy emléket, aztán az egész emlékezetedet, és így tovább, mígnem aztán már semmid sincs. A végén bedobják a maradékot egy lyukba, földet lapátolnak rá, és kész.”

Ez persze ne szegje kedvét senkinek az olvasástól. Álljunk hozzá elfogultság nélkül és szánjunk rá pár órát. Élettörténet, elmélkedés, vágyak, remény. Aki ezeket keresi most egy történetben, ez a könyv ideális választás lesz számukra.

Robert Seethaler (1966) többszörösen kitüntetett, öt kötetes osztrák író, forgatókönyvíró, színész, ő játszotta a tagbaszakadt, szófukar hegymászót Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjében. Legutóbbi két – regénypárként – számon tartott művét nagyon kedvezően fogadta a német kritika. Az Egy egész élet sokáig vezette a Spiegel bestseller-listáját, és több mint 100 ezer példányban kelt el. Angol fordítása felkerült a 2016. évi Nemzetközi Man Booker-díj listájára. Az írónak magyarul ez az első megjelent regénye.

Robert Seethaler: Egy egész élet – Park Könyvkiadó, 2017