Nicolas Barreau kétségkívül hazánk egyik népszerű romantikus szerzője. Ehhez hozzájárult a borító, az egyszerű történet, és bizonyára a jó marketing is. De ezzel nincs is semmi probléma. A lényeg úgyis az, érje el azt az élményt, amire az olvasó vágyik. Szórakoztasson. A könnyed, szerethető történetek kellemes kikapcsolódást nyújtanak. A Park Kiadó gondozásában eddig négy könyv jelent meg. Alábbiakban a regényekből hoztam pár részletet kedvcsinálónak. Remélem, sokaknak felkerül a közelgő nyári olvasmánylistájára.
„Az emberek többsége leszokott az odafigyelésről, arról, hogy két órára belefeledkezzen valamibe, ami az élet lényeges kérdéseit feszegeti, akár komolyan, akár vidáman.”
„A jóbarátokban az a legrosszabb, hogy nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnénk.”
„A való életben azonban a filmmel ellentétben nem magunk választjuk ki azokat a a sorsszerű pillanatokat, amelyek elindítják az alapokat megrengető változásokat. Bizony sokszor nem is sejtjük, hogy éppen milyen pillanat felé tartunk.”
„Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.”
„A szerencse és a szerencsétlenség néha határos egymással. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szerencse időnként különös kerülő utakon jár.”
„Lehet, hogy reménytelenül romantikus vagyok, de miért ne fordulhatna elő a való életben is az, amit valaki kitalált egy könyvben? Az irodalom éppen hogy csodálatos út lehet a valóságba, mert felnyitja a szemünket, hogy észrevegyük, mi minden történhet. Hogy mi minden történhet minden áldott nap!”
„Az irodalomnak szerintem nem muszáj okvetlenül kizárnia az életet – épp ellenkezőleg! Nem ritka, hogy a világot pont az irodalom hozza be az életünkbe.”
„Végső soron mindig csak az emlékek maradnak meg. De valami olyasminek az emlékéhez, ami sosem valósult meg, óhatatlanul a beteljesületlen vágyak csöndes mélabúja tapad. Mintha az élet nem váltotta volna be az ígéretét.”
Bővebben itt olvashatsz a regényről.
A világ végén megtalálsz
„Ám az időnek megvan az a tulajdonsága, hogy nemcsak begyógyít minden sebet, hanem különös megvilágításba is helyezi azt, ami elmúlt.”
„Egyetlen pont van csak, amikor mi uralkodunk az időn. Ezek azok a ritka pillanatok, amikor teljesen elmerülünk az időben, és éppen ezért nem is érzékeljük. Ilyenkor kiiktatjuk ezeket a pici, máskor egymásba illeszkedő fogaskerekeket, ilyenkor könnyedén vitorlázunk az élet üresjáratában. Ezek a szerelem pillanatai.”
