A 2016-os Könyvhétre jelent meg Závada Pál legújabb kötete. Már akkor felírtam az olvasmánylistámra. Érdekesnek találtam a fülszöveget, kíváncsi voltam az író stílusára. Egészen mostanáig váratott magára a pillanat. Libri irodalmi díj kapcsán – ahol a szerző a legjobb 10 közé került – határoztam el magam, eljött az idő.
Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra – olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt – ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.
Mi az a pogrom?
A pogrom valamely kisebbség ellen irányuló, irányítatlan (noha nem feltétlenül spontán), csoportos vagy tömeges erőszakcselekmény. Az orosz погром (pusztítás) szóból származik. 1945-48 között Magyarország több városában is kialakultak ilyen események. Kaposvár, Győr, Szeged, Budapest, Debrecenben egyaránt. Bizony esetek, amikről olvashattam a neten, eléggé képtelennek tűntek.
Az 1946-os kunmadarasi eset a Závada Pál könyvének témája.
Szembenézni a múlttal
Az olvasás során az az érzésem volt, az író nagyon alaposan utánament a témának. Erős a hitelessége. Annak ellenére is, hogy lényegében fikcióvá alakította. Az események, a leírtak döbbenetesek, és szomorúan vonok párhuzamot napjainkkal is. (De ez már politika lenne, az meg nem idevaló, nem az a könyv lényege sem.) A múltban elkövetett tettek visszaköszönnek. Megtörténtek, ideje szembenézni velük. Kívülállóként, a narrátor szemén keresztül jelen vagyunk mi is a forgatagban. Viszont a mesélő által elhangzottak után és végig a regény olvasása során, nem tudnék ítéletet hozni. Annyi kérdés és kétely merül fel. Elgondolkodtatott az emberi viselkedés ezen formája.
„Mert ha bűnösök után kiáltanak, meglássátok, miránk fognak mutogatni majd.”
A tudatlanság és a félelem vezérelt meggondolatlanság regényének tartom az Egy piaci napot. A téma érzékenysége, zordsága ellenére visszafogott, egyszerű már-már művészien szép a nyelvezete. Nagyon könnyen halad vele az olvasó.
Magvető, 2016
Egy gondolat a “Szembenézés a múlttal – Závada Pál: Egy piaci nap”
A hozzászólások lezárva.