Olvass bele – Allison Brennan: Viharfelhő (részlet)

Adam Bachman huszonhét éves volt, de fiatalabbnak látszott a túlméretezett sötétszürke öltönyben és keskeny tengerészkék nyakkendőben. Max gyanította, hogy az ügyvédje szándékosan vett neki olyan öltönyt, ami nem jó rá, mert így a fiatalember sebezhetőbbnek és sokkal kevésbé fenyegetőnek látszhatott az esküdtszék előtt.

“Olvass bele – Allison Brennan: Viharfelhő (részlet)” bővebben

Olvass bele – Csabai Márk: A hatlövetű

Minden kezdet Wolfhoz vezet.

Egészen másként fáj az, ha az ember háttal landol a dohányzóasztalon, mint mikor csak simán gyomron vágják. A megvilágosodás közvetlenül azután ért, hogy ajtót nyitottam két váratlan vendégnek, lehetőséget teremtve magamnak, hogy a fenti tétel helyességét a gyakorlatban is megtapasztaljam. A kopogtatók szigorú arcú kérdezőgépek voltak. Nem gondolkodtak, ösztönből cselekedtek. Szokás szerint párban jártak ezek is, mint a pofonok. Hisz tudjuk, egy pofon nem pofon. Az ilyen párosokban mindig van egy kisebb, az agy, valamint az ő döntéseit végrehajtó ősbunkó, aki tudja, hogyan kell a páciensből kiszedni a választ az agy kérdésére. Sem időm, sem erőm nem volt teával, kávéval vagy háromhetes szobalevegőn nyirkosodott sós pálcikával kínálni őket. No nem mintha akartam volna. Valószínűleg az előbb említett vendégvárás elhanyagolásának köszönhettem, hogy az egyikük, természetesen a szekrényhátú ősbunkó, kezelésbe vett. A kérdések módszeres előkészítésével kezdett. Afféle puhításként gondoskodott arról, hogy az öklében lévő feszültség kézrátétellel átvándoroljon a gyomromba.

“Olvass bele – Csabai Márk: A hatlövetű” bővebben