Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Jó pár éve már annak, hogy a Maxim Kiadó a tankönyvek, segédletek mellett elkezdett ifjúsági, szépirodalmi könyveket kiadni. Ezek műfaj szempontjából nagyon széles skálán mozognak. Minden olvasó tud választani hozzá illő könyvet. Ezúttal egy jól ismert szerzőjük harmadik könyvét hoztam. Nagy volt a várakozás, nagy volt az elvárás. De elmaradt a „hűha” élmény.

Tengerbe veszett könnyek

A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit

Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.

Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek felnőtteknek, gyerekeknek ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.

Ez már ismerős lehet

Háború, menekülés, félelem a fő hangulata a regénynek. Bizonyára nagyon sokat hallottunk, olvastunk már ilyen és ehhez hasonló háborús történeteket. Mégis minden alkalommal ugyanúgy elborzadunk. Itt sincs ez másként. Hálát adhatunk az égnek, nekünk nem abban a korban, időszakban kellett élnünk. A történet hatását erősíti a tény, valós alapokon nyugszik. Így talán még inkább képesek vagyunk elborzadni. Főleg ha utána olvasunk az eseményeknek. Bár az is előfordulhat, nem különösebben lesz újdonság nekünk. Sőt, én kicsit azt érzem, kiszámítható a cselekmény.

“Amikor azt hinnéd, hogy ez a háború elvett tőled mindent, amit szerettél, találkozol valakivel, és rájössz, hogy még tudsz valamit adni.”

Váltakozás

A történet több szemszögből íródott. Mindegyik fejezet egy-egy szereplő köré épül. Amivel nem is lenne baj, de annyira rövidek a fejeztek, nem minden esetben vehető fel vele a ritmus. Mikor éppen elmerültünk az egyik szereplő monológjába, jött a másik, aztán így tovább. Ez a fajta váltakozás újdonság volt, de engem zavart kissé. Túl gyors volt a váltás és nagyon rövidek a fejezetek. Természetesen ami számomra mondjuk idegen, addig ez a dinamika sokaknak megnyerő lehet.

Erős karakterek

Az írónő nagyon jól érzékelteti az emberi érzések, érzelmek széles skáláját. A szereplők közel kerülnek hozzánk, olvasókhoz. (A rövid fejezetek ellenére is.) Együtt gondolkodunk és érzünk. Próbáljuk beleélni magunkat a helyzetbe, vajon mi mit cselekednénk?

“Vajon a háború tett minket gonosszá, vagy csak felébresztette a bennünk eleve ólálkodó gonoszt?” 

Elmaradt katarzis

A két korábbi regénye után úgy fogtam neki az olvasásnak, ez biztos maradandó élmény lesz. A Kalitkába zárt álmokat kifejezetten nagyon jó volt olvasni. A varázs, az utóélmény azonban most elmaradt. Elolvastam, tetszett, de egy könyv lett a sok közül. Lehet később majd újra kezembe veszem, hátha a hangulatom miatt nem jött át a történet. Mindenesetre továbbra is azt mondom, a véleményem ellenére, ha valakit érdekel, akkor olvassa el.

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek- Maxim Kiadó, 2016