Tisza Kata: Kékre szeretni

Nőknek ajánlott, vagy nőinek címkézett könyveket azért is érdemes olvasni, mert rengeteg tanulsággal tudnak szolgálni nekünk, férfiaknak. Megérthetünk bizonyos szituációkat, segít megfelelően alakítani a kommunikációnkat. Persze ehhez az is kell, az adott kötet hiteles és jól megírt legyen. Tisza Kata legújabb könyve szerencsére az előbbi kategóriát erősíti. Kékre szeretni című írása az idei év egyik legerősebb mondanivalóval rendelkező kötete lett számomra.

Meghaladható-e vajon a sérült kötődésmintázat, amely összetéveszti a szeretetet a bántalmazással, és oly sok fájdalmat okoz, hogy belekékülünk, és ha meghaladható, akkor hogyan? A lélektan egyik örökérvényű kérdésére kutatja a kötet a választ. 

A szerző a tőle megszokott egyedi módon ötvözi a műfajokat, megalkotva így a feldolgozásregény terápiás irodalmát, amelyet elolvasva egy teljes gyógyulási folyamatot kísérhetünk végig egy abuzív viszonyból: kívülről, a szöveg mentén, és belülről, a saját életünkre reflektálva. Komplex és mélyreható megközelítés ugyanannak a párkapcsolatnak a nő, a férfi, és a terapeuta szemszögéből való egyidejű láttatása és ütköztetése. A regény magával ragadó ereje élővé teszi a történetet, a történetet kísérő értelmező keretrendszer pedig támpontokat ad a feldolgozásban, amely nehéz, ám katartikus út végén megszülethet a szabad ember új, valós és élhető szeretetképe és identitása. 

Az elsődleges érzésem a könyv kapcsán, hogy szokatlan. Rengeteg könyvet olvastam, de itt valahogy a műfaji keveredéssel nehéz volt felvennem a ritmust. Aztán ahogy haladtam előre, úgy állt össze a kép. Meglepő ez a fajta írásmód, ez a stílus. Egyedi hang a zajos könyvpiacon, jó értelemben.  

Mégis itt ülök a billentyűzet felett és azon gondolkodom mit mondhatnék még a kötetről. Olyan töméntelen sok hasznos és elgondolkodtató információ és tudásanyag van benne, nem is tudtam feldolgozni mindet. Párkapcsolat világa, nő és férfi lélek rejtelme. Hozott és szerzett viselkedési minták. Nárcizmus, kötelékfóbia, megfelelés, bántalmazás. 

Nóra és Dávid története, saját gondolataik mellett pszichológia is leírásokat is olvashatunk. Ez a hármas szemlélet kiválóan megismerteti velünk a kapcsolatok dinamikáját, sérülékenységét. Továbbá mindkét szereplő álláspontját, legyen az áldozat, vagy elkövető.  

Némely kliensem arra panaszkodik, hogy az élet igazságtalan, kibaszott vele, mert ő nem boldog. Nos, erről én úgy vélekedem, hogy az élet igazságtalan, ez nem is kérdéses, de vajon a boldogság, mint elvárás, reális-e? Mi is az egyáltalán? Lehetséges-e egy végben boldognak lenni, ráadásul egy olyan világban, amely a szemünk láttára múlik ki? Nem bárgyú naivitás vagy nyomasztó szorítás ez a csongoréstündés boldogsághajhászás? A kritikai realizmus tartanám origónak, az értelmiségi felelősségvállalással és a spleennel, amin valahogy felülemelkedünk időről időre, bizalommal és küzdelemmel, és akkor ez már egy boldogságpillanat. 

Ahogy írtam, nagyon sok ez a kötet. Megvallom, második nekifutásra sikerült befejeznem, de nem érzem azt, minden át jött volna maximálisan. Itt nem arra gondolok, hogy rossz, sőt! Kifejezetten tetszett. A Kékre szeretni-t kötelezővé tenném minden ember számára. És nem csak akkor, ha valaki közvetlen érintett, hanem minden érző, élő embernek. A kötettel felvértezve elkerülhető, vagy legalábbis csökkenthető a mérgező párkapcsolatok száma. Megmutatja a valóságot, ami rejtve van, és amiről mindenki hallgat.  

Tisza Kata műve nem egyszeri, gyors olvasós történetet ad annak, aki kézbe veszi. Ezt többször kell olvasni, jegyzetelni, kiemelni kell belőle.

Korábbi könyvéről itt írtam bővebben. Tisza Kata Scolar Kiadónál megjelent köteteit ezen az oldalon érheted el.