A 2016-os Könyvhétre jelent meg Závada Pál legújabb kötete. Már akkor felírtam az olvasmánylistámra. Érdekesnek találtam a fülszöveget, kíváncsi voltam az író stílusára. Egészen mostanáig váratott magára a pillanat. Libri irodalmi díj kapcsán – ahol a szerző a legjobb 10 közé került – határoztam el magam, eljött az idő.
Szabó T. Annáról már nagyon sokat hallottam. Tisztában voltam munkásságával, hogy számos gyerekkönyv, verseskötet alkotója. Cikkei, kritikái folyamatosan jelennek meg. Nagynevű szerzők műveit fordította/fordítja. De ami legjobban megmaradt bennem, hogy Dragomán György író felesége. Nyilván ez annak tudható be, nem olvastam még tőle. Az élet tökéletlensége – Szabó T. Anna: Törésteszt
A következő ajánlóban megint egy olyan könyvet hozok, ami nagy hatással volt rám. Mégse tudom egyértelműen kijelenteni, fantasztikus, egyedülálló. Vagy mégis? Nem tudom eldönteni. Erős a hatás, az utórezgés.
A több kötetes írók esetén nagyon sokszor elhangzik az a megállapítás, kötetről kötetre csiszolódott a szerző stílusa, írásképe. Hogy ez mennyire igaz, vagy mennyire nem, a következő szerző esetében nem tudom megítélni.
Bartis Attila az a szerző, akit már évek óta kerülgetek. Mindig terveztem olvasni tőle, de eddig kimaradt. A nyugalom című könyvéről szinte kivétel nélkül csak jót hallottam. De vártam. Nem tudom mire. Majd megjelent a legújabb könyve, A vége, a várakozás helyét pedig átvette az olvasás. A vége, a mi életünk – Bartis Attila regénye.
Nem vagyok irodalmár, sem kritikus. Elolvasok valamit, majd azután leírom, mit éreztem, hogy tetszett. Véleményt írok, ami csupán egy apró szelet a sok közül. Babiczky Tibor: Kivilágított ég új kötetét olvastam.
Anna Gavalda könyvei több esetben is felkeltették már az érdeklődésem, de tartottam tőle, nem én vagyok a célcsoport, nem fog tetszeni. Akkor meg minek szánjak rá időt? Eddig szinte csak női véleményt olvastam, hallottam róla. Anna Gavalda: Billie.
Nagyon régóta figyelem a Magvető Kiadó megjelenéseit, de csupán az elmúlt félévben kezdtem többet olvasni tőlük. Na nem azért, mert nem tetszettek volna, vagy ilyesmi. Volt egy kialakult képem arról, hogy a kiadó könyvei mellé úgy istenigazán oda kell állni. Nem csak egyszerűen elolvasom és megyek tovább. Ízlelni, forgatni, elmélkedni kell rajtuk. Legutolsó könyvük, amit olvastam,…
A Magvető Kiadó az egyik legnagyobb, hazai szerzőket foglalkoztató kiadó. Műveik lényegében kortárs szépirodalmi kategóriába sorolhatóak. Könyveikre az érték és a minőség jellemező. Nem véletlen talán, hogy két ízben is elnyerték az év kiadója díját. Jómagam nem is emlékszem pontosan, mikor olvastam utoljára a kiadótól könyvet. Aztán kezembe került Babiczky Tibor: Magas tenger című könyve.