Ismerős, barát könyvéről írni a legnehezebb feladat. Merjünk őszinték lenni, vagy a jó viszony érdekében írjuk azt, amit hallani szeretnének? Nem egy alkalommal kerültem ilyen helyzetbe, hogy elfogult voltam. A tapasztalatom azt mutatja, sokkal jobb mindenkinek, ha az kerül be a bejegyzésbe, amit őszintén gondolunk. Hiszen abból ugyanúgy tanulhat az illető, mert egy esetleges negatív beszámoló építőleg is hathat a későbbi munka során. Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala című regényét olvastam.
Huszti Gergely könyve esetében szerencsére nem kell ezen aggódnom, mert Gergely nagyon jó munkát tett le az asztalra. Az már más kérdés, hogy nem feltétlen olyan műfajban, ami hozzám közel áll.
Egykor a mesteralvók viselték az alvás terhét az emberek helyett, kik éjjel-nappal boldogan dolgozhattak és mulathattak. A Vasháborúban azonban a mesterek végleg elhagyták az embereket… azóta az álomtalan álom szedi áldozatait.
Híre megy, hogy a mesteralvók földi maradványait sorra elrabolják, de hogy ki vadászik a csontokra és mi okból, az rejtély. Dakorleonból is nyomtalanul eltűnik a védőszent, ezért a városmester Vulgarus Pokk borkereskedőt bízza meg a feladattal, hogy a közeli Korhos hadseregét hívja segítségül.
A csontcsipkéző rend 224. nővére súlyos titkot őriz: ő fedezte fel a védőszent eltűnését, s ezért nagy veszély leselkedik rá. Titokban kell kiszöknie a városból, hogy felkeresse az égi Tamarislánban Ludovik atyát, aki a legenda szerint az utolsó élő mesteralvó.
A tizenhét éves Milán visszahúzódó fiú, akit leginkább a hackerség érdekel. Nagydumás haverja ráveszi, hogy egy spam üzenet nyomába eredjenek, ami nem várt következményekkel jár. Miló egy mágikus világban találja magát, ahol nem elég kiállnia a megpróbáltatásokat, de saját, rejtett képességeit is fel kell fedeznie.
Ahhoz, hogy egy történet, egy könyv jó legyen, sok mindennek helyén kell lenni. Legyen különleges a történet, szereplők színesek, kidolgozottak, legyen minden kerek egész. Bele tudjam élni magam az eseményekbe. Itt lényegében minden klappolt.
Mindig elképeszt az, amikor valaki olyan világot teremt a képzeletével, amit én magam elképzelni sem tudnék. Így volt ez a regény esetében is. Csak kapkodtam a fejemet a sok különleges, egyedi kifejezésen, helyszínen és úgy összességében mindenen. A szerző által teremtett világ minden elképzelést felülmúlt. Csak úgy, mint a szereplők és köréjük épített történet. Mindhárom karakter saját hangot kapott. Egyénileg is képesek elvinni akár egy külön történetet is. Kifejezetten tetszett a jelenkor szereplője, akiben magamat is láttam egy kicsit.
Összességében tekintve nekem kicsit sok volt az elején, lassan haladtam a történettel. Nehezen vettem fel a történet fonalát. Amikor sikerült, akkor jött a nézőpontváltás. Szerencsére a kíváncsiságom sokkal erősebb volt. Ez vitt előre. Minden nehézségemet betudom annak, fanatsyt évente pár alkalommal veszek a kezembe, akkor is csak a “lightos”, egyszerűbb verzióját.
Huszti Gergely nagyon jól ír. Ez nem okozott egyáltalán meglepetést. Azért remélem egyszer majd egy “hétköznapibb” történet is megszületik keze által.
Leginkább a fantasy közegben jártas olvasóknak tudom ajánlani a Mesteralvókat. Azoknak, akik szeretnének valami igazán újat, frisset olvasni. Akik kellően nyitottak egy magyar szerző felépített világára. Én pedig edzem még magam a műfajra.
