2002-ben Bram Stoker-díjat, 2003-ban pedig Hugo-díjat és Nebula-díjat nyert. 2008-ban Henry Selick rendezett belőle stop-motion filmet. Mindezek mellett képregény, musical és videójáték is készült belőle. Röviden ennyi lenne a mérlege Neil Gaiman, Coraline című regényének mely a hetekben került ismét a boltok polcaira az Agave Könyvek jóvoltából. Coraline – Több, mint egy mese.
Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtót rendesen ki lehet nyitni és be lehet csukni. A tizennegyedik mögött egy téglafal található, ám ennek ellenére Coraline egy nap kinyitja, és egy átjárót talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. De nem egészen…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Például jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni.
Ebben a lakásban a tükör mögött már más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.
Borító
A könyv a 2009-es kiadás után került újra a boltok polcaira. Az új kötet megjelenése nagyon tetszik. A színvilág, a betűtípus, a grafika. Minden összességében megnyerő lett. Az év könyv borítója versenyén egészen biztos versenyben lesz nálam.
Több, mint egy mese
A történet túlmutat a megszokott rémmesén. Hiszen nem csupán egy ijesztő, sötét hangulatú meséről van szó. Egy kislány története, aki nem találja a helyét otthon, akinek nem feltétlen harmonikus a kapcsolata a szülőkkel. Nem rossz, inkább semmilyen az a kapcsolat. Odafigyelés, törődés hiánya, magány. A szomszédok se figyelnek oda rá, hiszen még a nevét se tudják megjegyezni. Ezért inkább befordul és éli kis saját világát.
Engem elvarázsolt a regény. Coraline személyisége megnyerő, bájos, makacs, kalandvágyó és független. Igazi vagány kis szereplő. Az iránta érzett szimpátiám nagyban hozzájárult a gyors olvasáshoz. Együtt gondolkodtam vele, kerestem a megoldást. Örülök, hogy a szerző nem alkotta a karakterét felnőttesre, végig megmaradt gyermeki viselkedésénél. Örömteli érzés volt olvasni, ahogy a kislány megy előre, küzd és bizonyítja bátorságát.
„– Hogy hívnak? – kérdezte a macskát. – Én Coraline vagyok.
A macska lassan, nagy átéléssel ásított, kivillantva elképesztően rózsaszín száját és nyelvét. – A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek, embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs is szükségünk névre.”
Kinek ajánlom?
Olvasmányos, varázslatos, nem hétköznapi. Lehet, hogy néha sötét, nyomasztó a képi világa, de ezzel lesz pont valós, figyelemfelkeltő. A szerző határtalan fantáziája és képzelőereje izgalmas, letehetetlen olvasásélményt nyújt. Nem csak a felnőtteknek, hanem a nyitott, érett gondolkodású fiataloknak, gyerekeknek is ajánlom.
Egy gondolat a “Coraline – Több, mint egy mese”
A hozzászólások lezárva.