Régi mesék újragondolva: Szörnyek és Szépek

Ha mesét olvasunk, akkor sok esetben azt várjuk el, szórakoztasson, kapcsoljon ki minket teljesen. A mese lehet régi klasszikus, vagy valami modern Disney-féle, esetleg kortárs szerző írása. Sok mesét olvastam már életem során, de még nem eleget. Viszont egyfajta sémát igy is elég gyakran felfedezem a történetekben. Valahogy mindegyik mindig ugyanoda lyukad ki. Nehéz sors,…

Tovább olvasom

Az emberi létezés határai – Agustina Bazterrica: Pecsenyehús 

Képzelj el egy világot, ahol az emberek testrészei, húsuk, az élelmiszeriparnak is részét képezik. Augustina Bazterrica Pecsenyehús című regénye egy olyan új világot fest le, ahol az embert, mint élelmiszert, hasznosítják. A kötet borítója már önmagában is kifejező, nem csak a történet. Ez volt az egyik fő ok, amiért elkezdtem olvasni a könyvet.  Egy váratlan, halálos vírus…

Tovább olvasom

Benyák Zoltán: Requiem

Ha van magyar szerző, aki sokkal több figyelmet érdemelne, az Benyák Zoltán. Immáron több, mint tíz éve követem, figyelem a munkásságát. Anno az első kötetével engem teljesen lenyűgözött. Az Ars Fatalis olyan varázslatos, szürreális világba repített el, amire nagyon kevés szerző volt eddig képes. Emlékszem, a kötet után Zafón Elfeledett könyvek temetője sorozata jutott eszembe…

Tovább olvasom

R.F. Kuang: Bábel

Felkapott sikerkönyv, több tucat díj és megnyerő kivitel mind jellemző R.F. Kuang Bábel című regényére. Az instagramon görgetve szinte mindenki dicsérte, hogy mennyire különleges és egyedi, varázslatos és izgalmas. Rögtön jöttek is az elvárások. De vajon hozta a történet ez elképzelést? Hát, nem igazán.   A történet  1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében,…

Tovább olvasom

Shelley Parker-Chan: A nappá vált lány

A nappá vált lány bevallom a boritó miatt került a figyelmem középpontjába. Egyszerűen lenyűgözött. Az elmúlt időszakban nyitottam jobban a fantasy műfaj felé, gondoltam teszek vele egy próbát. Részben megérte, de a végső értékelésem már bizonytalan.   Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A…

Tovább olvasom

Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma

A sci-fi elképzelt jövőképei mindig két féle érzéset tudnak kiváltani belőlem. Egyrészt a megkönnyebbülést, hogy az olvasott jövőkép nagyon távoli, szinte már annyira elrugaszkodott, nem valószínű hogy bekövetkezne. Aztán ott van a másik véglet, amikor annyira valóságosan mutat be az adott szerző valamit, azonnal elkezdhetük szorongani, tulajdonképpen a küszöbén állunk egy esetleges katasztrófának. Főleg ha…

Tovább olvasom

Két képregény a Netflixről

Nagyjából két-három éve kezdtem el újra képregényeket olvasni, jobban figyelni milyen a hazai felhozatal. Akkor főleg olyan irodalmi műveket olvastam, melyek már korábban regényként megjelentek, vagy olyan témával foglalkoztak melyek mondanivalója túlmutatott a puszta szórakozásnál. Sőt, egyik-másik kifejezetten távolállt a szórakoztatástól. Erről is szólt az Öt képregény, amit érdemes elolvasni című bejegyzésem.   Idővel bővült az…

Tovább olvasom

James Patterson – J.D. Barker: A zaj

J.D. Barker nagyon népszerű szerző hazánkban. A Négy Majom Gyilkos trilógiájával nagyon magasra tette a lécet, ami automatikusan azt jelenti – számomra legalábbis – hogy innentől lényegében nem okozhat csalódást. Legújabb, James Pattersonnal írt közös kötetét olvastam, A zajt.   A zaj  Az oregoni Mount Hood közelében egy ismeretlen eredetű, pusztító erejű hanghullám söpör végig…

Tovább olvasom

V. E. Schwab: Gallant

Egy emlékezetes olvasmány egyszerre áldás és átok. Áldás, mert örök emlék marad a vele együtt töltött élmény. Átok, mert onnantól az adott szerzőnek megvan határozva az a szint, amit el kell érnie. Ez bizony sokszor félelmeket okoz egy új regény kapcsán. V.E. Schwab került nálam ilyen helyzetbe.   A szerző korábbi művével, az Addie LaRue láthatatlan…

Tovább olvasom

Dűne – képregények

Tavaly az egyik kedvenc könyvem a Dűne volt. Mai napig örömmel gondolok vissza rá. Talán azért is maradt emlékezetes, mert általa kezdtem el jobban felfedezni a sci-fi műfaját. Mi több, egyre inkább érdekelnek a tudományos fantasztikus történetek. A Dűne könyvsorozat első öt kötetét elolvastam. Amíg a hatodikra várok, addig se maradok a szereplők nélkül. A…

Tovább olvasom

Török Ábel: A gonosz erdő meséi

Az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet szenteltem a fantasy és a sci-fi műfajának. Úgy érzem, olvasóként ezekre a különlegesebb, valóságtól elrugaszkodott történetekre van most szükségem. Nem vagyok kellően jártas még az említett műfajokban, de szerencsére eddig mindig jókor, jó kötetek találtak meg. Főleg jó érzés, ha magyar szerzővel sikerül ilyenkor megismerkednem. Így olvastam el Török Ábel…

Tovább olvasom

Furcsa karakterek, furcsa történetek

Furcsa karakterek, furcsa történetek. Ezzel a két szóval tudnám legjobban jellemezni T.J. Klune két magyarul megjelent regényét, a Ház az égszínkék tengernél-t és A suttogó ajtón túl-t. Mindkettő fura hatással volt rám.  Az első könyv, amit a szerzőtől olvastam, a Ház az égszínkék tengernél volt. Ha egy kolléganőm nem hívja fel a figyelmen erre a…

Tovább olvasom

Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa

Vajon milyen lenne az a világ, ahol a fontosabb, világi döntéseket egy gép, egy mesterséges intelligencia hozná meg? Eljön majd az idő amikor a robotok köztünk fognak élni? Lehet –e egységes társadalmat létrehozni? Philip K. Dick korai műve, a Vulcanus kalapácsa ezt a témakört járja körül.  A sci-fi műfajával tavaly év végén kezdtem el jobban ismerkedni….

Tovább olvasom

Moskát Anita: Irha és bőr

Kicsivel több, mint hatszáz oldal, mégis kevesebb mint hét nap alatt elolvastam egy tőlem még mindig távolálló műfajú regényt. Ez siker? Abszolút! Magam is meglepődtem, de Moskát Anita Irha és bőr cím regénye valóban bekúszott a bőröm alá, ahogy azt a fülszöveg is említette.   Két évtizeddel korábban néhány állat bebábozódott, majd félig emberként született újjá. Az…

Tovább olvasom

Dűne: Atreides-ház

Március vége van. Ebben a hónapban kellett volna megjelennie Frank Herbert Dűne sorozat ötödik kötetének. Sajnos úgy tűnik, csúszni fog a megjelenés. Rettentően várom, hogy kezembe foghassam és ismét elmerüljek Herbert különleges világába. Az első négy kötet teljesen levett a lábamról. (Itt és itt írtam róluk.) Eldöntöttem, amíg várakozom, elolvasom a két előzményeket bemutató képregényt. Dűne: Atreides-ház…

Tovább olvasom