Tavaly az egyik kedvenc könyvem a Dűne volt. Mai napig örömmel gondolok vissza rá. Talán azért is maradt emlékezetes, mert általa kezdtem el jobban felfedezni a sci-fi műfaját. Mi több, egyre inkább érdekelnek a tudományos fantasztikus történetek. A Dűne könyvsorozat első öt kötetét elolvastam. Amíg a hatodikra várok, addig se maradok a szereplők nélkül. A Dűne képregényeket forgattam.
Megmondom őszintén, a Dűne ötödik része feladta a leckét számomra. Iszonyú nehéz volt olvasni. Rengeteg szereplő, rengeteg eseményszál, és mindez mindennel összefüggve. Elég sokára sikerült befejeznem. Nem volt rossz, csak merőben eltért a korábbiaktól. Ezért is volt felüdülés, hogy nemrég megjelent a könyvsorozat képregény változatának második kötete.
A kötet lényegében folytatja, ott veszi fel a szálakat, ahol az első véget ért. Az ifjú Paul Atreides és édesanyja, Lady Jessica Arrakis sivatagának mélyén ragadtak. Saját orvosuk, az ármányos Dr. Yueh árulása, legnagyobb ellenségük, a Harkonnenek pusztulást hozó támadása után meg kell találniuk a rejtélyes fremeneket, máskülönben odavesznek. A bolygó gondosan őrzött titkainak megismerése során mind a kettejüknek olyan döntéseket kell hoznia, amelyek mindörökre megváltoztatja a sorsukat és az életüket.
Mielőtt kezembe vettem a második kötetet, gyorsan újraolvastam az első részt. Bizony, a képi világa még most is adott újdonságot. Jobban figyeltem az apró részletekre, a kidolgozottságra. A színvilág beszippantott. Már maguk a képek sokat mesélnek.
Visszaadta a film és az eredeti könyv hangulatát. A második rész szintén azt adta, amit elvártam. Lényegre törő történet, tetszetős grafikai megoldások. Tulajdonképpen mindkettő kötet esetén elmondhatom, tökéletes lett. Mondom ezt úgy, hogy a film és az eredeti regény is kifejezetten tetszett. Frank Herbert fia, Brian Herbert és Kevin J. Anderson nagyon jól kiemelték az eredeti szövegből a lényeget. Emiatt, ha valaki látta a filmet, de fél a teljes regényt elolvasni, akkor ez a két kötet nagyjából vissza fogja adni a látottakat. Azoknak is ajánlom, akik ugyan nem látták a filmet, de nyitottak a sci-fi világa felé.
Igen, sajnos elmondható, a képregények drágák. Mégis azt kell mondanom, minden pénzt megér. Hiszen nem csupán egy történetet kapunk, hanem egy művészeti alkotást is. Ha megnézünk egy színes magazint, – amit jobb esetben elolvasás után eldobunk idővel – hány oldal és mennyibe kerül, máris nem lesz olyan drága egyik Dűne képregény sem.
