R.F. Kuang: Bábel

Felkapott sikerkönyv, több tucat díj és megnyerő kivitel mind jellemző R.F. Kuang Bábel című regényére. Az instagramon görgetve szinte mindenki dicsérte, hogy mennyire különleges és egyedi, varázslatos és izgalmas. Rögtön jöttek is az elvárások. De vajon hozta a történet ez elképzelést? Hát, nem igazán.  

A történet 

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították. 
 
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell… 

Először is, szeretném megjegyezni, nagyon vártam, hogy ez a könyv elvarázsoljon. Előzetesen rengeteg pozitívumot hallottam róla. Az elején be is szippantott, gyermeki lelkesedéssel haladtam előre. Azonban el kell áruljam, sajnos nem találtam meg benne azt, amit vártam. A történet és a stílus kezdetben vonzó volt, egy idő után valahogy elveszítette a figyelmemet, és nem éreztem igazán kapcsolatot a szereplőkkel vagy a cselekménnyel. Talán csak én voltam a célcsoportjától távol, vagy esetleg az elvárásaim voltak túlzottak.  

Mi volt a gond? Számomra nagyon monotonná vált egy idő után. A felén túl már úgy voltam vele, oké, biztos lesz hamarosan egy csavar, mert annak kell lennie. Különösebben már nem tudott kizökkenteni semmi az egyfajta nyugalmi állapotból. A regény inkább szólt elfogadásról, figyelemfelhívásról. Mennyire nehéz bizonyos embercsoportoknak, a rasszizmus és a gyarmatosítás csúnya dolog. Persze, ezekről fontos beszélni. Ugyanakkor, ha ez egy regény keretein belül kerül elő, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a szórakoztatás és a figyelemfelhívás között. A szerzőnek hagynia kell az olvasóban egy kis kételyt, vajon mi a helyes, mi lehet az igaz. Az éreztem, a mondanivaló a cselekmény és a történet kárára ment.  

A szerző munkásságát és a jövőbeli könyveit azonban továbbra is figyelemmel fogom kísérni, mert mindenki ízlése eltérő, és talán csak ez a könyv nem volt nekem való. Lehetőséget látok benne, van tehetsége.  

A könyvet inkább a történelem, a nyelvek kedvelőinek ajánlom. Ha te szeretnél vele egy próbát tenni, akkor ezen a linken tudod beszerezni a regény.