R.F. Kuang: Sárga

A győri könyvklubunk februári közös könyve, R.F. Kuang Sárga című regénye lett. Véletlen egybeesés, hogy a NIOK-nak szintén ez lett a közös olvasmánya. Eléggé felkapott kötetről van szó, emiatt alapesetben kerültem volna, de a közös élmény hatására izgatottan fogtam bele a történetbe.  

Két írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek. Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak. Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben. A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott. 

Tavaly olvastam a szerző másik, nagysikerű regényét, a Bábelt. A regény nagyon monotonná vált egy idő után. A felén túl már úgy voltam vele, oké, biztos lesz hamarosan egy csavar, mert annak kell lennie. Különösebben már nem tudott kizökkenteni semmi az egyfajta nyugalmi állapotból. A regény inkább szólt elfogadásról, figyelemfelhívásról. Mennyire nehéz bizonyos embercsoportoknak, a rasszizmus és a gyarmatosítás csúnya dolog. Persze, ezekről fontos beszélni. Ugyanakkor, ha ez egy regény keretein belül kerül elő, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a szórakoztatás és a figyelemfelhívás között. A szerzőnek hagynia kell az olvasóban egy kis kételyt, vajon mi a helyes, mi lehet az igaz. Az éreztem, a mondanivaló a cselekmény és a történet kárára ment.  

Lényegében ugyanezt éreztem a Sárga esetén is. Az alap történet nagyon izgalmas, a könyves közeg kifejezetten csábító minden olvasó számára. Az online vélemények, trollok világa megint csak aktuális, hiszen mindannyian tapasztaljuk, olvassuk, micsoda indulatok jelennek meg egy-egy kommentszekcióban. Ugyanakkor minden előbb említett rész csak felületes volt. Nem volt mélysége, egyikkel sem foglalkozott a szerző alaposan. Emiatt a szereplők is kidolgozatlanok, egysíkúak lettek számomra. És nem, nem az volt a gond, hogy a főszereplő ellenszenves. Sőt, kifejezetten izgalmas volt negatív karakterrel végig menni a történeten.  

A problémám az volt, azt éreztem, a szerző megint a saját mondanivalóját, gondolatvilágát és nézeteit tolja rá az olvasóra. Erőltetettre sikerült, nem tudtam komolyan venni. Semmilyen érzelmet nem tudott előcsalogatni belőlem. Az ilyen könyveket többnyire félbehagyottan visszateszem a polcra. Egy fikarcnyi tanulságot se találtam, amire azt mondhattam volna, igen, ezért megérte végigolvasni. Azt hiszem végérvényesen elengedem a szerzőt műveit, több esélyt nem szeretnék neki adni.  

Ha te szeretnéd elolvasni, adni neki egy esélyt, akkor ide kattintva tudod megrendelni.