Rendhagyó szabályok ingázáshoz rózsaszín borítója egy romantikus, könnyed történetet vetített elém. Ám ahogy egyre jobban elmerültem a történetbe, jöttem rá, ez sokkal többről szól, mint valami romantikus kalandos utazós történet.
Régebben, középiskolásként és még fiatal felnőttként rengeteget vonatoztam, utaztam busszal. Sokszor előfordult, hogy beszédbe elegyedtem valakivel. Első látásra kialakul egy kép az útitársunkról. Elképzeljük mivel foglalkozik, hova, milyen céllal megy. Mi mennyit árulunk el magunkról? Vajon a szemben ülő ember mit gondol rólunk? Nosztalgiával gondoltam vissza minden mulatságos, meglepő és olykor kellemetlen pillanatra.
Rendhagyó szabályok ingázáshoz
Az elsődleges főszereplőnk Iona, aki egy magazinnál rovatvezető. Mindennap ugyanazzal a vonattal és ugyanazzal az utastársakkal utazik. Ismeretségük viszont kimerül egy-egy pillantásban. Egészen addig, míg az egyik reggel, egy utas majdnem megfullad egy szőlőszemtől. A váratlan események felborítanak mindent, az eddigi csendes, magányos utazás immáron eltűnik. Az emberek elkezdenek beszélni.
A múltbéli tapasztalatai, magyarázta, jelentik azt az alapot, amelyre a jövőjét építi. Építse azt büszkeségre, ne pedig szégyenre! Ha megtagadja a múltját, az olyan, mintha homokra építené a házát, amelyik így bármelyik pillanatban összeomolhat.
Miben volt más a kötet, mint azt eredetileg a boritó alapján gondoltam? A regényben a hangsúly, a különböző sorsokon van. Azon, hogy milyen könnyen tudunk a felszín alapján ítéletet hozni, miközben sokkal több bennünk a közös, mint azt gondolnánk. Közös traumák, szorongások, vágyak és remények. Néha csupán figyelemre lenne szükségünk, arra, hogy valakinek elmondhassunk mi van bennünk. Mindezek mellet fontos beszélni az életkorról is. Miként állunk hozzá, mit érezhetnek az idősek az idő előrehaladtával? Miben tér el egy nő, illetve egy férfi öregedése?
A sokrétű történet minden keserűségével, humorával együtt empátiára és összefogásra taníthatja az olvasót. Pooley láthatóvá teszi azt a vékony határvonalat, mely elválaszt bennünket embertársainktól. Ezáltal pedig megcsillan a remény, mindenkinek ott lapul a jóság.
Annak ellenére, hogy elolvastam és tetszett, olyan érzésem van, pár év múlva, ha ismételten kezembe kerül, újfent találok majd benne újdonságot. Ha kedveled Backman műveit, akkor Clare Pooley Rendhagyó szabályok ingázáshoz című regénye is tetszeni fog szerintem,
