A párkapcsolatokról, szerelmekről már megszámlálhatatlan regény született az idők során. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, nincs új a nap alatt. Julia May Jonas Vladimir című regénye mégis szembemegy a megszokásokkal és egy sokkal erőteljesebb nézőpontból tárja elénk egy nem éppen hétköznapi kapcsolat dinamikáját.
Az ötvenes éveiben járó egyetemi professzor szintén az egyetemen dolgozó férjét szexuális zaklatással, hatalmi visszaéléssel vádolják meg. A feleség tudott a férje félrelépéseiről, hiszen évekkel korábban megállapodtak a nyitott kapcsolatban. De vajon abban is megállapodtak, saját diákjaik tabunak számítanak? A tényleges hallgatás, tényleges belegyezés? Elítélhető-e a nő a férje tetteiért? Miközben a férj kihágásai felett ítélkezünk, a feleség fiatal kollégája iránt érzett vágyai is terítékre kerülnek. Egy irodalmi utalásokkal teletűzdelt szerelmi sok szög közepébe csöppenünk, ahol a felszínről könnyedén a mélységeben találhatjuk magunkat.
Őszintén szólva, a borító számomra kissé félrevezető, hiszen velem együtt mások is könnyen belecsöppenhetnek abba a hibába, egy könnyed erotikus történetnek könyvelik el a könyvet. Persze jelen van a kötetben, ugyanakkor közel sem olyan határozottan, mint azt gondolnánk.
A regény központi eleme a nőiség, a női érzelmek széles skálája. Julia May Jonas erőteljesen ábrázolta a feleség érzelmi hullámzását. Egyrészről ott az életkor miatti nyugtalansága, mely magával hozza a kételyeket, ami képes a hétköznapokat megmérgezni. Karrier, munka, vágyak és valóság négyese kitölti a mindennapokat. Ebben a zűrzavarban ember legyen a talpán, aki helyt tud állni. Esendőség okozta hibás, életre kiható döntések. Megalázottság és szégyen. Férfi olvasóként elég nyomasztó volt azzal szembesülni, egy nő mennyivel nehezebb helyzetben van. Neki nem lehetnek vágyai, nem fantáziálhat fiatalabb férfiakról. Sőt, mintha még a kapuzárási pánikot is sajnálnánk tőlük.
A szerző nagyon jól eltalálta az arányokat, mert az esendőség ellenére se vált a főszereplő mártírrá, sőt, ellentmondásaival csak erősítette hétköznapi emberi oldalát. Ami valljuk be, sokat hozzátesz ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta kötődés a regénnyel. Átéreztem a feleség dillemáit, érzelmi hullámzását.
Nők társaságában általában kényelmetlenül érzem magam, ezért rászoktam, hogy észrevegyek rajtuk valamit, amit megdicsérhetek. A dicsérettől az ember egyszerre alárendelt, egyenrangú és főnök. Alárendelt, mert az alázatos csodáló pózát veszi fel, egyenrangú, mert hasonló az ízlése, és főnök, mert dicséretre méltat valakit. Életem során sokkal többször sebeztek meg dicsérettel, mint sértéssel.
A házaspár kapcsolata megint csak számos kérdést felvet. Vajon a nyitott kapcsolat csak egy álca, mellyel azt próbálják elkerülni, hogy véget vessenek valaminek, ami már nem működik? Hol van az egyenrangúság, ha valaki megalázza a másikat? Milyen dinamika az, ahol tulajdonképpen minden titkot ismer a másik, mégis csak a beletörődés az, amit nyerhet? A nyitott kapcsolatok nem csupán a szexről szólnak. Kötelező eleme a kommunikáció, bizalom, és a határok meghúzása. A regényben mindezt elég sajátságosan értelmezik a szereplők.
A botránytól függetlenül már évek óta elég hűvösen viszonyultunk egymáshoz otthon; inkább osztoztunk a helyen, semmint együtt éltünk, inkább lakótársak, nem pedig házastársak voltunk. Ez valahogy kialakult, mintha a stratégiai játék labirintusában mindig önkéntelenül más irányba mentünk volna, és végül a birodalom két ellentétes végén kötöttünk ki.
A Vladimir az ellentmondások regénye. Nem lehet egyértelműen választ adni arra, mi a helyes döntés, mi számít rossznak. Valamiért mindig beleférkőzik az ember tudatába a gondolat, egy hiba még belefér, tulajdonképpen semmi sem úgy történik, ahogy azt láthattuk. A szerző lehetőséget teremt, átgondoljuk mi mit tennék adott helyzetben. Intelligens, provokáló, felráz, és közben meghagyja számunkra a tanulságok levonásának opcióját. Megkockáztatom, Vladimir igazából csak mellékszereplő ebben a történetben, egy tárgy, mely felszínre hozza az elfojtott vágyakat, vonzalmat.
