Könnyen tudok rajongóvá válni könyvek esetén. Valamit elolvasok egy szerzőtől, és ha az adott kötet nagy hatással van rám, akkor nincs megállás. Elkezdem a szerző életművét begyűjteni. Persze van, amikor rájövök, hogy ez bizony rossz szokás és az olvasatlan könyvek ott sokasodnak a könyvespolcomon.
Legutóbb Oravecz Imre Alkonynapló című kötet után kezdtem gyűjtésbe. Nyolc új kötettel lettem gazdagabb. Ebből kettőt már el is olvastam. Az egyik a Távozó fa, a másik pedig A megfelelő nap.
A megfelelő nap
A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza.
Távozó fa
A szerző erősen személyes kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál.
Részletekben
Részletekben távozol,
először a csecsemő, a kisgyerek hagyott el,
kikre nem emlékszel,
aztán a kamasz, az ifjú,
kik hiányoznak,
majd a középkorú férfi és az öreg,
kikről szívesen lemondtál volna,
végül az maradt,
ki most vagy,
a reszketeg aggastyán,
ki utoljára megy el.
Ritkán olvasok verseket, nehezen tudok elmerülni bennük, nem érzem a kapcsolódást, az elmélyülés lehetőségét. Oravecz viszont valami olyat hozott elő belőlem, amire nem is gondoltam korábban. Letisztult, egyszerű és hétköznapi szövegei oldalról oldalra erősítettek meg abban, pár sorban is lehet olyat alkotni, mint sok-sok oldalon keresztül.
Boldogság, remény, elmúlás, szeretet, nosztalgia mind megfér egymás mellett a kötetekben. A kötetek sokszor velem jöttek, bárhova is mentem. Ha csak pár percem volt, kinyitottam és máris máshol voltam. Mást éreztem.
Egyáltalán nem bántam meg ahogy a szerző köteteit beszereztem. Az egyik kedvencemmé lépett elő.
