Áprilisban a győri könyvklubunkban Dolly Alderton Jó alapanyag című regényét olvastuk, mivel a szerző korábbi műve, Szellemek nagyon tetszett, kíváncsi voltam, tudja –e hozni ugyanazt a szintet. Reménykedtem egy maradandó olvasmányélményben.
Minden párkapcsolat elkezdődik valahol. És ez például kétszer is véget ér. Andy szerelmes Jenbe. Jen is szerelmes volt Andybe. És Andy nem érti, ez miért maradt abba. Ennek következtében Andynek most: nincs hol laknia, várja, hogy befusson stand-uposként, azon töpreng, miért van az, hogy csak egy pillanatra nem figyelt oda, és körülötte mindenki felnőtt.
Andy saját összetört szívének tengerén sodródik. Minden, amit a nőkről, az együtt lakásról és a barátságokról gondolt, olyan szinten alakult át, hogy rá sem ismer. Andy a felbomlott párkapcsolat rejtvényét próbálja megfejteni. Ha megvan a megoldás, talán sikerül visszacsábítania magához Jent.
Andynek még sok mindenre rá kell jönnie, nem utolsósorban azt kellene tudnia, hogy a volt párja hogyan látta a szakítást.
Új perspektíva
A regény egy férfi szemszögéből mutatja be a történetet, ami számomra felüdülés volt, mivel az utóbbi időben kevesebb olyan könyvet olvastam, ahol a férfi főhős gondolataiba nyerhetünk ilyen mély betekintést. Kezdetben voltak kétségeim azért afelől, hogy egy női szerző mennyire tud hitelesen férfi szemszögből írni. Alderton azonban bravúrosan vette ezt az akadályt. A főszereplő szakítás utáni életének, cselekedeteinek, gondolatainak és érzéseinek ábrázolása kivételesen hiteles volt, ami engem teljes mértékben meggyőzött.
Témák sokasága
A Jó alapanyag sokrétegű regény. Elgondolkodtatott a párkapcsolatok és a kommunikációjuk, a barátságok, a családi és magánéleti szituációk ábrázolása. Illetve a gyerekvállalás kérdésé is terítékre kerül. A szerző kiválóan mutat be egy sor emberi kapcsolatot, életstílust és élethelyzetet, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak/voltak. Az, ahogyan a könyv témáit átfogóan és részletekbe menően kezeli, lenyűgöző. Mintha egyszerre tenne utalásokat és hagyná meg az olvasónak, eldöntse mi a helyes, vagy éppen mi nem az.
Amikor valaki azt mondja, hogy nem akar veled lenni, újraéled az életed minden egyes olyan pillanatának fájdalmát, amikor úgy érezted, hogy nem vagy elég jó.
Különösen tetszett, hogy a regény végén lehetőségünk nyílt belelátni a szakítás női oldalába is. Ez a váratlan fordulat segített átértékelni a történet elején kialakított véleményemet, és újraértékelni a karaktereket – a dühöm és az előítéleteim szinte teljesen elpárologtak, helyüket empátia és megértés vette át. (Persze az én másként csináltam volna érzés még megmaradt) 😊
A Jó alapanyag minden bizonnyal az idei kedvenceim közé fog tartozni, és Dolly Alderton komfort szerzőm lesz. Olyan, akinek bármikor kézbe veszem a könyvét, tudom, hogy nem fogok csalódni. Írásaiban különleges mélység és emberismeret lakozik, amitől egyszerre lesz hétköznapi és átlagos, ugyanakkor ez az emberközeliség emeli magasabb szintre.
