Új közösség: Győri Könyvforgatók

Tavalyi évet nézve egy nagyon izgalmas és különleges időszakon vagyok túl. Októberben létrehoztam a Győri Könyvforgatók nevű könyvklubot. Ez a kezdeményezés nemcsak egy új közösséget hozott létre, hanem személyes élményként is nagyon pozitív hatással volt rám. Az olvasásélmények megosztása, egymás motiválása, új könyvek felfedezése. Csak pár dolgot említsek pozitívumként.  

Az első találkozón hatan voltunk jelen, és ez mindannyiunk számára kivételes és emlékezetes pillanatokat teremtett. A személyes találkozók sokat hozzátesznek az olvasási élményhez. Az élőbeszélgetések lehetővé teszik a mélyebb értelmezést és az érzelmek közös megosztását, ami egy könyvklub lényeges részét képezi. 

Általában én kezdem a beszélgetést a saját élményeimmel, meglátásaimmal. Ezt követően pedig szépen sorban mindenki csatlakozik, hozzátéve a saját tapasztalatait. Nagyjából egy óra csak a közös könyvről szól. Miután mindent megvitattunk, beszélünk még arról, ki mit olvas éppen, vagy mi az, amit még elolvasott a hónapban. Lezárásként pedig megválasztjuk a következő olvasmányunkat.  

Az első közös olvasmányunk Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót című könyve volt, amely már az elején mély beszélgetésekre ösztönzött minket. Évek óta a polcomon várakozott a kötet. Elolvasva, nem is értem mire vártam eddig. Mély történet a család összetartó erejéről, igazságtalanságról, reményről. Nagyon sok morális kérdést boncolgatott. Nevethettem, sírhattam, és bíztam abban, az igazság győzedelmeskedni fog. Teljesen elvarázsolt, új kedvencet avattam. A minden tagja hasonlóan vélekedett.

Második alkalommal már nyolcan gyűltünk össze, hogy kibeszéljük közös olvasmányunkat, Daphne Du Maurier A Manderley-ház asszonyát. Ez már nehezebb olvasmánynak bizonyult számomra. Sokkal lassabban haladtam vele. Kicsit sok volt a leírás, a szereplők se voltak túlságosan szimpatikusak számomra. Előzetesen sokkal nyomasztóbb élményt vártam, de az ingerküszöböm közelébe nem jutott. Mindenesetre örülök annak, hogy ezt a könyvet is kipipálhatom a bakancslistámról, mert mégis csak egy ismert, bizonyos tekintetben alapműről van szó. 

Harmadik olvasmányunk szintén egy ismert, már-már kötelezőnek emlegetett kötet volt. Yann Martell Pi élete. Évek óta várakozott a polcomon, de nem fordítottam neki különösebb figyelmet. Anno, még nagyon akciósan, ezer forint alatt vettem meg. Elképesztő sok rétege van a kötetnek. Az állatok viselkedése, párhuzamba állítása az emberekkel. Tucatnyi szimbolikus jelentés, mely arra ösztönöz merüljek el a gondolataimba, értékeljem át a tudásomat és az erkölcsi hozzáállásom. Rengeteget gondolkodtam azon, vajon én mit tettem volna? Vajon van olyan helyzet, mikor az életösztön okozta bűnök alól feloldozást nyerhetünk? Le kell lassulni a kötethez és át kell adnunk magunkat a sodródásnak. Egyedül a vallási részek okoztak némi fennakadást, de aztán annyira „jelentéktelen” lett, a végére el is felejtettem.  

Mivel hónap végén szoktunk találkozni a könyvklubbal, a közelgő szilveszter miatt január elején ültünk össze. Ismét bővültünk, már kilencen jöttünk össze a kibeszélőre. Ez volt az első kötet, aminek esetén nem voltak egyértelmű vélemények és élmények. Volt, akinek nagyon tetszett, volt, akinek nem annyira. Más-más motívumokat emeltünk ki fontos elemként. A megosztottság ellenére mégis rendkívül jó és érdekes beszélgetés alakult ki a végére.  

Izgalmasan várom az idei évet, a tizenkét közös könyvet. Ebben a hónapban Hidas Bence, És mindent betemet a hó című krimijét olvassuk. Az év hátralevő részében pedig az alábbi kihívás szerint fogunk keresgélni.  

Tényleg mindenkinek javasolni tudom, ha van lehetőség akkor csatlakozzon vagy hozzon létre egy olvasói közösséget, mert a közös olvasás és az azt követő beszélgetés rengeteg pluszt tud adni az élményfaktorhoz.