Hidas Bence, az És mindent betemet a hó című krimi szerzője első regényével mutatkozott be a General Press Kiadó égisze alatt. A Győri Könyvforgatók könyvklub januári közös könyve lett. Írásról, inspirációról és karakteralkotásról kérdeztem.
Mik voltak azok az események vagy élmények, amelyek arra inspiráltak, hogy íróvá válj? Miért pont a krimi műfaját választottad az első könyvedhez?
Most azt mondanám, hogy nem voltak konkrétan ilyen élmények. Talán nem is merült fel bennem konkrétan soha, hogy én márpedig író akarok lenni. Mi több, az És mindet betemet a hó az elején saját magamnak, családomnak és a barátaimnak készült, sosem gondoltam volna, hogy egyszer valóban könyvvé lesz. Nem volt egy nagy fordulópont vagy egy jelentős esemény, ami az életemet az írás felé vezette volna. Bár lehet, hogy csak nem tulajdonítok valaminek elég nagy jelentőséget. Ki tudja? Természetesen tagadhatatlan tény, hogy bölcsésznek tanultam, ami azt jelenti, hogy lényegében az elmúlt pár évben megállás nélkül szövegekkel foglalkoztam. Néha írnom kellett, néha olvasnom, néha analizálnom, máskor szintetizálnom. Ennek a rendszerességnek az eredménye az És mindent betemet a hó, hiszen egy idő után belefáradtam a szakszövegekben, de képtelen voltam teljesen eltávolítani magamtól az írást. Valami könnyedebbet kerestem, ehhez pedig a krimit választotta; azt a műfajt, ami gyerekkoromtól kezdve közel áll hozzám. Ezen kívül úgy gondolom, hogy a krimi nagyon alkalmas különböző emberi sorsok, társadalmi problémák és történelmi események bemutatására is. Ez a mélysége pedig nagyon megragadott.
Hogyan jöttek létre az első könyved karakterei? Van-e bármelyik karakterben olyan elem, amelyet személyesen vagy mások élettörténetéből merítettél?
Természetesen az ember nehezen semlegesíti magát a környezetétől; ez nekem sem minden esetben sikerült, de úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül baj. Szerencsére emberek vesznek minket körül, történetekkel, különböző hátterekkel és egyéni ismertetőjegyekkel. Sokat kémleltem másokat a buszon: olyan attitűdöket, fizimiskákat, mozdulatokat kerestem, amik érdekesek lehetnek a könyvben. Konkrét életeseményeket nem emeltem bele a könyvbe, viszont vannak olyan szereplőim, akiket budakeszi lakosokról mintáztam. Kicsit bízom benne, hogy olvasás közben nem ismernek magukra.
Milyen volt az első regény írásának folyamata? Melyik volt az a legnagyobb kihívás, amivel szembenéztél az alkotás során?
Már a legelején tudtam a történet kiinduló pontját, azaz a gyilkosságot, illetve a csavart, amivel le akartam zárni a könyvet. A kettő közti részt már csak ki kellett töltenem a történet szövevényes vázával. Természetesen ez volt a legnehezebb folyamat, hiszen egy krimi megírása valószínűleg eltér a többi műfajtól. Nem írtam mást, így természetesen én is csak tapogatózom, de a nyomok arányos és észrevétlen szétszórása nagyban megnehezíti az író dolgát. Nagyon figyelnem kellett, hogy milyen nyomot hova rejtek, kinek milyen információt adok a szájába. Mindent csak a maga idejében szabad megmutatni: ha túl korán mutatom meg az olvasó kitalálja a rejtélyt, ha pedig túl későn, akkor átverve érezheti magát. Utólag én is látom, hogy ezen tudtam volna még mit csiszolni, de remélem idővel jobban fog menni!
Mit találsz különlegesnek vagy izgalmasnak a krimi műfajában? Mi az, amit szerinted a krimi tud megmutatni az emberi természetről vagy a társadalomról?
Erre talán már válaszoltam korábban, így tisztelettel átfordítanám a kérdést arra, hogy az És mindent betemet a hó eseténben mit szerettem volna bemutatni. Általánosságban úgy gondolom, hogy a társadalmi traumák lefelé haladva hatással vannak az egyénekre is. A fájdalom és a veszteség sokszor szül haragot, ami további – gyakran szörnyű – tettekre ösztönözheti az embert. 1924 nem volt különösen jelentősebb év a történelmünkben, de a magyar emberek a közelmúltban két komoly traumát is átéltek: az I. világháborút és Trianont. Mai ésszel fel sem tudjuk fogni ezeket a sebeket. Ahogy egy beszélgetés során az egyik kérdező partnerem megállapította; a szereplőim túlélők. Mindenki hordoz magában valami sérülést, ami érdekes viszonyokat eredményezhetnek a szereplők között, ezek az érdekes viszonyok pedig lehetőséget adnak a krimiszerzőnek, hogy rejtélyt teremtsen.
Hogyan választottad ki a könyved helyszíneit? Volt-e szükséged kutatásra vagy utazásra a könyv hitelességének érdekében?
Mindenképpen olyan környezetben szerettem volna írni, amit magam is jól ismerek, ezért esett a választásom Budakeszire, Budapestre és Zsámbékra. Természetesen azáltal, hogy 1924-be helyeztem a cselekményt, óhatatlanul és felvállaltam, hogy az írás mellett átfogó kutatómunkát is kell végeznem. Enélkül ugyanis a könyvem nem lenne hiteles. Ahogy fentebb már írtam, itt is tudnék mit javítani, de úgy gondolom, hogy összességében sikerrel jártam. Utazni nem utaztam, de a közeli helyszíneket mind felkerestem és megpróbáltam megragadni a hangulatukat, hogy minél hitelesebben vissza tudjam adni őket a könyvben.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretném folytatni az írást, elsősorban az első történet folytatásának megalkotásával. Aztán vannak még terveim, de az időm sajnos egyre kevesebb, úgyhogy annak is nagyon örülök, ha napi 1-2 oldallal tudom bővíteni az És mindent betemet a hó folytatását. Annyit elárulhatok, hogy a történet 1925-ben, azaz egy évvel később fog játszódni Budapesten. Talán azt is elhintem, hogy a könyv sokkal szorosabban fog kapcsolódni személyes tanulmányaimhoz és érdeklődési köreimhez.
Van-e olyan mondanivalód vagy üzeneted az olvasóid számára az első könyved kapcsán?
Először is köszönöm, hogy az olvasóim. Nagyon megtisztelő, hogy ilyen sokan érdeklődnek a könyvem iránt. Illetve nézzék el nekem az apró hibákat! Ahogy írtam, sosem terveztem író lenni, de most, hogy azzá váltam – bár még mindig nem tartom magam annak – minden igyekezetemmel azon leszek, hogy izgalmas és fordulatos könyvekkel gazdagítsam a magyar krimiirodalom egyre szélesebb palettáját. Köszönöm, ha kitartanak mellettem!
