Ha van magyar szerző, aki sokkal több figyelmet érdemelne, az Benyák Zoltán. Immáron több, mint tíz éve követem, figyelem a munkásságát. Anno az első kötetével engem teljesen lenyűgözött. Az Ars Fatalis olyan varázslatos, szürreális világba repített el, amire nagyon kevés szerző volt eddig képes. Emlékszem, a kötet után Zafón Elfeledett könyvek temetője sorozata jutott eszembe róla. Aztán a többi könyve, az Idő bolondjai, Csavargók dala és a Háború gyermeke szintén megerősített abban, Zoltán rendkívüli tehetség.
Nem értettem, egy író, aki ilyen rátermettséggel és fantáziával van ellátva, miért szorul háttérbe? Miért nincsen sikerlistán minden megjelent műve? Sajnos az első könyvei megjelenéseinek idején nem volt ekkora online közösségi tér, nagyrészt a kezdetleges blogokra és a könyvesboltokra maradt a feladat őt ismertetni, prezentálni. Hozzá kell tennem, az első köteteinek borítója nem csak most, de már akkor se segítettek a figyelemfelkeltésben.
2016-ban az Athenaeum Kiadónál jelent meg a következő regénye, izgalmas köntösben. Szerencsére az érdeklődés is nagyobb volt iránta, egyre több olvasó ismerte a meg a nevét. Idén pedig még nagyobb lendületet kapott a munkássága, hisz legújabb regénye, a Requiem a Fumax Kiadónál látott napvilágot.
Requiem – Egy különös tavasz emlékezete
Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
Pár nap alatt olvastam el a regényt, még annak ellenére is, hogy nem egy pörgő, nagyléptékű történetről van szó. Sokkal inkább a hétköznapiságba bújtatott misztikusság, sejtelmesség volt, ami fogva tartott. Minden cselekménynek oka van, utalás lehet valamire. Mivel egy sorozat első részéről van szó, az elejétől fogva ott lebegett bennem az érzés, bámennyire is szeretném, a szerző csak bevezet minket a történetébe.
Szerencsére így is minden a helyén volt. Izgalmas és erőteljes karakterek. A városi hangulat felvázolása, a különleges események mind abba az irányba mutatnak, valami komoly dolog fog történni. Csak győzze kivárni az olvasó a folytatást.
Benyák Zoltán ismét bizonyította, lehet szépirodalmi igényeséggel is szürreális, rémisztő történetet alkotni. Lehet részletes leírásokat, hangulatok papírra vetni úgy, hogy nem folyik szét a történet, nem válik unalmassá. Drukkolok a szerzőnek, hogy végre elfoglalhassa a megfelelő helyét a magyar kortárs irodalmi palettán.
A szerző jelenleg kapható és rendelhető köteteit itt találhatod.
