A Papírpalota után valami könnyed olvasmányra vágytam. Olyanra, mely szórakoztat, van mondanivalója mégse érzem azt, hogy minden figyelmemet neki kell szentelnem. A választásom a NIOK júliusi kihívásnak közös könyvére, a Minden elmúlt nyárra esett.
Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozgat az új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől. Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry’s Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét.
Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával – a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal – Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan a darabjaira hullott volna. Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan, mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntéseivel és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb.
A nyár sokszor egyet jelent a szabadsággal, a lehetőségekkel. Elutazunk, kikapcsolódunk, és reménykedünk abban, olyan maradandó élmények érnek majd, hogy megváltoztatja az életünket. Carley Fortune regénye, a Minden elmúlt nyár is a lehetőségekről szól. Főleg azokról, amitől félünk. Vajon barátságból szövődhet szerelem? Már egészen fiatalon rátalálhatunk az igazira? Fiatalként mennyire vagyunk befolyásolhatok? Minden egyes, könyvben olvasott nyárral közelebb kerültek hozzám a szereplők. Visszahozták kamaszkorom nyári élményeit. Közben pedig drukkoltam, jól alakuljon a két szereplő kapcsolata. Idegenekből barátok, barátokból szerelmesek. Szívmelengető olvasmány volt. Mondom ezt úgy, hogy elsődlegesen nem én vagyok a fő célcsoportja a kötetnek.
Előtte olvastam a Papírpalotát. A két történet hasonló, azonban míg az előbbi inkább traumatikus, addig az utóbbi, a Minden elmúlt nyár feltölti az olvasót.
Egy gondolat a “Carley Fortune: Minden elmúlt nyár”
A hozzászólások lezárva.