A következő kötetet sokáig kerültem, mert egyáltalán nem éreztem azt, nekem szólna. Aztán egy kedves barátom, Laura posztját látva eldöntöttem, elolvasom. Előtte beszélgettem vele a történetről, így már volt egy kapcsolódási pontom, ami szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, beszippantson Dolly Alderton regénye, a Szellemek.
A történet egy fiatal harmincas lányról szól, akinek sikeres karrierje van, azzal foglalkozik, amivel szeretne. Baráti társasága nagy, szoros kapcsolatot ápol velük. Egy valami hiányzik csupán az életéből, egy férfi, akivel egy párt alkothatna, vagy családot is alapíthat. Belemerül az online társkeresés olykor zűrös, kiszámíthatatlan világába. Találkozik egy férfival, az összhang remekül működik. A főszereplő úgy érzi, megtalálta az igazit. Aztán egyszer csak minden megváltozik.
A regény nagyon sokrétű, számos erős témával foglalkozik. A mai fiatalok párkeresése az online alkalmazások segítségével. Ki mennyire válik kiszolgáltatottá, esetleg áldozattá. Emberi kapcsolatok kialakítása rendkívül nagy kihívás, ha pedig azt a célt szolgálja, hogy megtaláljuk azt az embert, akivel az életünk hátralevő részét szeretnénk leélni, igazán embert próbáló. A regény mindezt pontosan, hitelesen bemutatja.
Ott volt a bizonyíték ezekben a profilokban, ott rejtőzött a látható feszültsége annak, hogy milyenek vagyunk valójában, és hogy mit szeretnénk, hogy mások gondoljanak rólunk. Egyszerre világossá vált, hogy mi mindannyian ugyanazokból a szervekből, szövetekből és folyadékokból állunk, milliónyi klisé egyik vagy másik verziójába csomagolva, mindannyian bizonytalanok vagyunk és tele vagyunk vágyakkal; hogy így vagy úgy szükségét érezzük a törődésnek, megértésnek és hogy hasznosak vagyunk. Egyikünk sem különleges. Nem értem, hogy miért harcolunk annyira érte.
A történet másik szála családi, illetve baráti kapcsolatokkal foglalkozik. Főleg az utóbbi sikerült nagyon erősre. Hogyan adjunk tanácsot, támogassunk valakit, ha éppen mélyponton vagyunk. Lehet jó viszonyt tartani az exünkkel? Onnantól, ha valakinek családja lesz, már nem lehet a barátságot a régi érzések mentén életben tartani? Alderton nagyon jól bemutatja a különböző kapcsolatok dinamikáját, változását. Az olvasó könnyedén talál kapcsolódási pontot a leírtak és a saját élete közt.
Kiemelném még a ghostingolás témáját, ami tulajdonképpen egyik fő eleme a történetnek. Akkor beszélünk ghostingolásról, amikor a beszélgető partner, vagy valaki, akivel már több alkalommal találkoztunk egyik pillanatról a másikra eltűnik, szellemmé válik. Nem reagál a hívásokra, nem reagál az üzenetekre. Az elszenvedő alany pedig ott marad a kételyei között, vajon mi történt, mit tett? Rendkívül gyáva dolog. Még annak ellenére is, hogy a másik fél esetleges szorongása miatt választja az elkerülés ezen taktikáját. Éltem már át hasonlót sajnos, de a kötet megerősített abban, nem én vagyok a hibás. Szóval tök jó, hogy ez a téma is előkerül a regényben.
A Szellemek a mai modern nők kihívásokkal teli világát bemutató, kliséktől mentes történet. A szerző a nehéz témák mellé is be tudta illeszteni a humort, ami remekül kiegészítette az alaptörténet hangulatát. Nem vált az egész egy csajos picsogássá, így férfi olvasóként is tud kellemes élményt nyújtani. Mindannyiunkat körbevesznek szellemek, legyen szó lezáratlan kapcsolatról, kimondatlan családi, baráti dolgokról. Ott lebegnek körülöttünk. Ahelyett, hogy a rossz oldalát fogjuk meg, inkább emlékeztessük magunkat arra, mindezekből mi mindent tanulhatunk.
Egy gondolat a “A szellemek velünk élnek”
A hozzászólások lezárva.