Amikor elkezdtem megírni ezt a bejegyzésemet, visszanéztem a blogon hány olyan bejegyzés született, mely a versről szól. Nem sokat találtam. Megosztottam az öt kedvenc versemet, több alkalommal írtam már Babiczky Tibor költészetéről, Nemes Nagy Ágnesről, vagy gyerekeknek szóló verseskötetekről. Rájöttem, kevés verset olvasok. Vagy csupán kevésről számolok be?
Mielőtt rátérnék a két új kötetre, amit mostanában forgattam, szeretnék mesélni a versekkel való kapcsolatomról. Alapjáraton szeretem a verseket, csak sokszor bizonytalan vagyok abban a tekintetben, jól értelmezem -e őket. Vajon ugyanarra gondoltam, mint amire a költő gondolt? Lehet túlságosan is sokat agyalok a jelentésükön. Mindenesetre szerintem ez is közrejátszik abban, nem írok róluk olyan gyakran.
Pedig rengeteg előnye lehet a verseknek. Sokkal erősebben lehet érzelmeket kifejteni velük, amivel nyilván könnyebb is azonosulni. Megtalálhatjuk önmagunkat a sorokban. Rövidségük okán egyszerűbb befogadni őket. Segítenek a feldolgozásban, inspirálnak a változásra, gondolkozásra ösztönöznek. Végül elmondható az is, minden alkalommal másként értelmezhetjük az olvasottakat.
Legutóbb Borbély Szilárd A testhez című kötetét forgattam. Miután olvastam a szerzőtől a Nincsteleneket, volt egy elképzelésem arról, mivel fogok szembesülni az olvasás során. Mennyire lesz fájdalmas, mennyire fog nyomasztani. A test, az elmúlás, a fájdalom személyes és személytelen érzete felkavart. Kicsit azt éreztem, betolakodó vagyok, mintha Borbély titkait fürkésztem volna. Nagyon erős szimbolikája van, összetett volt minden mű. Hol klasszikus verseket idézett számomra, máskor pedig valami igazán új megközelítést tapasztaltam.
27. 4. [A Szakadék]
Szívemben nincs hit – nincs szeretet –
nincs bizalom – de olyan sok fájdalom van –
a vágyakozás fájdalma – annak fájdalma,
hogy nem kellek. – Lelkem teljes erejével
kívánom – és mégis borzalmas szakadék
van közöttünk.
A második kötet a Vates.hu és a Jelenkor kiadó közös projektjének gyümölcse, a Felhajtóerő. A kötetbe 48 kortárs szerző egy-egy műve került be. Jó volt megismerni a fiatal, kezdő kortárs szerzőket, még annak ellenére is, hogy nem feltétlen tudtam minden vershez kapcsolódni. Nádasdy Ádám és Babiczky Tibor művei természetesen ezúttal is hatással voltak rám.
A Felhajtóerőt elsősorban fiataloknak tudom ajánlani, míg Borbélyt a rutinosabbaknak. Ha legközelebb könyvesboltba jártok, akkor nézzetek körbe a vers tematikában, olvassatok verseket.
Egy gondolat a “Két újabb verseskötet, amit érdemes megismerni”
A hozzászólások lezárva.