Korábban, mikor aktívan részt vettem a jelenvagyok.hu írói tehetséggondozó egyesület működésében, rengeteg kezdő író kézirata fordult meg a kezeim között. Sok esetben ugyanazokat a hibákat fedeztem fel mindenkinél. Ebben a bejegyzésben ezeket gyűjtöttem össze. Ezt követően pedig két könyvet ajánlok, ami nagy segítség lehet akkor, ha valaki szeretne alkotni, megírni egy történetet.
Túl sokat akarnak egyszerre elmondani. Nagyon sok szál, nagyon sok jelző, nagyon sok szereplő. Mindez annyira bonyolulttá teszi a történetet, az olvasó egyszerűen feladja azt, megértse mit is szeretett volna a szerző. Nem kell mindent egyértelművé tenni, hagyni kell az olvasót gondolkodni, elmerülni a történetbe. És nem, nem kell leírni egy oldalon keresztül milyen volt a függöny a szobában. Ide tartozik az is, amikor konkrétan elárulják egy-egy szereplő motivációját, részletesen leírják a cselekedetek mögötti érzéseket. Hol marad így a felfedezés varázsa?
Nem gondolkodnak az olvasó fejével. Sokszor tapasztaltam és pár beszélgetés is megerősített abban, néhányan nem foglalkoznak azzal, mit szeretnének az olvasók kapni egy regénytől. Nem foglalkoztatja őket, hogyan éreznek, milyen világot akarnak látni, felfedezni. Csupán az a fontos, leírják azt, amit ők gondolnak. Viszont ilyenkor felmerül bennem a kérdés, akkor miért akarnak nyilvánosságot, miért nem írnak csupán saját maguknak?
A legfontosabb része a regénynek maga a cselekmény. Ha nincs egyenletesség, nincs meg a finom dinamikája akkor oda az érdeklődés. Meg kell találni az egyensúlyt mikor, mit hint el a szerző az olvasónak, majd fel kell építeni egy ívet, hogy folyamatosan fenntartsa a figyelmet.
Számos alkalommal belefutottam logikai hibákba. Egyik oldalon reggel van, aztán már este. Egyszer barna hajú a szereplő, aztán világos szőke. Ha nincs kellő átgondoltság, ellenőrzés, vagy ha úgy nézzük kontroll, akkor az a regény nem fogja elérni a célját. Figyelni kell a részletekre.
Napjainkban rengeteg írói tanfolyam létezik. Olyanok is tartanak sajnos képzést, akik megtévesztő módon hirdetik, ők már elértek valamit. Sajnos sok esetben az egész a pénzről szól, érdemi kritikát és odafigyelést nem adnak. Az elfogultság erőteljesen jelen van. Persze mindenkinek szíve joga eldönteni, miként fejleszti önamgát, elmegy –e tanfolyamra vagy nem. Első lépésként viszont célszerűnek tartom a rengeteg olvasás mellett a szakirodalmak forgatását. Például Egri Lajos két remek könyvét, a Drámaírás művészetét, valamint a Kreatív írás művészetét.
Egri Lajos Egerben született, 1908-ban költözött az Egyesült Államokba. Az 1930-as évek közepén megalapította az Egri-féle íróiskolát, az írástechnikáról több könyve is megjelent, köztük a The Art of Creative Writing és a The Art of Dramatic Writing (A drámaírás művészete) című alapművek. Utóbbit máig az egyik legjobb színműírással foglalkozó könyvnek tartják, tanait pedig átvették a novella-, regény- és forgatókönyvírás elméletével foglalkozó írások is.
A szerző mindkettő kötetében belülről vizsgálja meg a történetek működését, az alkotás folyamatát. A szereplőket helyezi középre, szerinte rajta áll vagy bukik egy regény sikere. Hogyan legyen valós, húsvér ember, akivel az olvasók tudnak azonosulni? Mennyit kell belőle elárulni, motivációról, kinézetről. Milyen folyamatokon kell végig mennie?
Mikor írok, muszáj egyedül lennem; ha van egy nyolcszereplős drámám, az épp elég társaság; állandó munkát igényelnek; meg kell ismernem őket. Az ismerkedés folyamata lassú és fájdalmas.
A két könyv elolvasása egyfajta kiinduló alap a jövőre nézve. Ha már általa átgondolásra kerül pár fordulat, vagy maga a karakter, megérte. Persze nem mondom, hogy minden sorát készpénznek kell venni. Viszont nem elvitatható, a szerző azért kellő szakértelemmel van a téma iránt. Egy kezdő író pedig valószínű nem rendelkezik tapasztalattal. A regényírás egy állandó tanulási folyamat, ahol muszáj fejlődni.
Egy gondolat a “Két könyv, ha foglalkoztat a regényírás”
A hozzászólások lezárva.