Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Verseket olvasni nagyon szeretek. Versekről véleményt írni már nem annyira. Egy vers kapcsán nincs általános vélemény, meglátás. Csak az, mit adott, mit éreztem én magam az olvasás során. Miként hatott rám, mennyire tudtam átérezni a sorokat. Most újabb verses kötetet szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények.

Ha megkérdeznék tőlem, ki a kedvenc magyar kortárs költőm, egyértelműen és gyorsan rávágnám, Babiczky Tibor. A művei iránti rajongásom a Magas tenger című kötetével kezdődött. Anno a borító miatt döntöttem az olvasás mellett. Nem gondoltam volna, hogy a megjelenésen túl a tartalom is nagy hatással lesz rám. Itt olvashattok ajánlót róla.  

Ezt követte a Levegővétel. 2007-ben jelent meg, nagy nehezen sikerült csak beszereznem. Egyre csak erősödött bennem a gondolat, tényleg kedvencet találtam.  Az Arcok című vers kedvenc lett. 

Két arcunk van. Az egyik arc a múlt. A múlt nevet.
Másik arcunk a jövőbe mered. Ezen csak a bánat hagy nyomot.
A kettőből egy talán már sohasem lehet.
Boldog se vagyok. Szomorú se vagyok. 

Vajon megérjük-e a holnapot?
És szemünket nyitni lesz-e még erőnk?
Vagy csak fekszünk, mint akit az álom elhagyott,
fekszünk, mint rönkök közt a rönk? 

Amit megkaphatunk s amit elveszíthetünk:
valódi részünk nem lehet.
A szeretet nem ismeri önmagát.
S az igazság nem tudja, merre megy. 

2015-ben újabb megjelenésnek örülhettem. A Kivilágított ég szintén a kedvenc köteteim között szerepel. Bővebben itt írtam róla. Idén a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent a Félbehagyott költemények.

Bánat, fájdalom, melankólia és a halál szaga lengi be az oldalakat. Elmélázunk az életen, vajon mindent megtettünk, nem maradt -e félbe semmi. Fáj, de tetszik. Hosszasan olvasom, újra és újra. Becsukom és bámulok előre. Ülepszik. Ő pedig egy kedvenc: 

Ómega 

Utcalámpák a záródó kanyaríven,
törtfehér selyemszoknyák
suhognak. Éjfél van.
Karmot növeszt, kapaszkodik
a tegnapba most a holnap.
Kiterítve eső után a város,
mint egy frissen mosdatott halott. 

A szeretet nem elég semmire.
Nem teszi jóvá az árulást.
Nem akadályozza a haragot.
Nem könnyíti meg a halált. 
Valaminek kell még lennie
a szereteten túl.  

Boldog vagyok, hogy részese lehetek a mai irodalomnak, hogy jelen lehetek. Figyelhetem ahogy a hazai költészet lélegzik, megelevenedik. Minden megjelent vers hozzátesz valamit az emberhez. Segít, felemel, vagy éppen felráz. Babiczky Tibor műveivel részese ennek. Remélem még nagyon hosszú ideig.

A kötet ide kattintva rendelhető.